TÖKÉLETES SZÍVVEL AKAROK ÉLNI HÁZAMON BELÜL. NEM VETEM A TEKINTETEMET HASZONTALAN DOLGOKRA.(Zsoltárok 101 2-3)
Amikor egyik reggel kávézás közben a Mai Ige üzenetét olvastam, akkor találkoztam a fenti Ige résszel.(Szokásommá vált ugyanis a reggeli kávémhoz, szellemi táplálékot is fogyasztani). Magamban éppen egy nehezteléssel küszködtem, így történhetett, hogy asszociációm azonnal az érzésekre irányult. Szemügyre vettem a neheztelésemet és megállapítottam, hogy milyen haszontalan dolognak adom oda a figyelmemet, az időmet, gondolataimat és energiámat. Nem arra gondolok, hogy az érzés, mint olyan haszontalan, hiszen az nagyon is hasznos abban a tekintetben, hogy jelzi nekem, valami nincs rendben. Állj meg, ne menj csak úgy tovább! A haszontalansága akkor válik nyilvánvalóvá, ha pusztán egy kivetítés marad egy másik személlyel vagy élethelyzettel kapcsolatban. Ahogyan elmélkedtem a neheztelésem ebbéli haszontalanságán – miközben természetesen egyre „lejjebb” süllyedtem -, további negatív érzések találtak rám. Csalódottság, bánat, duzzogás, lázongás (na persze csak úgy csendesen magamban).
Na és pont ekkor döntöttem úgy, hogy a fenti Ige üzenetét valahogyan, alaposabban az életem részévé teszem.
Miután a munkámból adódóan sokat foglalkozom a kommunikációs folyamatokkal, sorra vettem azokat a formákat, amelyek rendkívül rombolóak, – ilyenformán haszontalanok -, de mi mégis előszeretettel használunk. Mentségünkre hozom, hogy tesszük mindezt “tudatlanságunk” miatt.
Néhány ezek közül: ítélkezés, címkézés, szemrehányás, vágyak követelőzés formájában való kifejezése, sértegetés, rendreutasítás, kritizálás, hasonlítgatás, hibáztatás… huuuh… tovább nem is folytatom.
Aztán az érzések következtek: bánat, elhagyatottság, kirekesztettség, csüggedés, reménytelenség, ellenségesség, lobbanékonyság, harag, beképzeltség, ridegség, lekezelés, szívtelenség, harácsolás, irigység kapzsiság, féltékenység … huuhh… na, ezek aztán még rémisztőbbek.
Mindezek után úgy döntöttem, elkötelezem magam (amiben persze én nem vagyok túl jó ) amellett, hogy „tökéletes szívvel akarok házamon belül élni”. A fentieket szépen kitessékelem a beszédemből, a gondolataimból, a szívemből, vagyis a házamból. Egyszóval a haszontalan dolgoknak menniük kell ahhoz, hogy „hasznos” dolgokkal élhessek együtt a házamban.
2016-07-04 at 13:34
Ildiko Mond meg hogyan lehet elüzni a hasonlo érzéseket
régi fájdalmakat amik néha rámtörnek ujra éa ujra.
Pillanatra el lehet hesegetni és az egót hibáztatni, de mikor
szünik meg. Kérlek vállaszolj ha lehet.Valószinü rám ismersz. Előre is köszönöm.
2016-07-11 at 18:43
Kedves Emilia. Igen Rád ismerek 🙂 Nos az érzésekkel, két dolgot tehetünk elfojtjuk vagy elengedjük. Általában az előbbit tesszük és szép lassan el el maradoznak és csak alkalmakként törnek fel. Ez esetben soha nem szűnnek meg csak leássuk őket és bármikor fenyegethetnek bennünket. Az elengedés az nem annyira egyszerű. először is tisztázni kell az érzéseket és pontosítani és aztán van egy gyakorlat, hogy mire figyelj. Az oldalamom a Tudatszintek menüben le van írva hogy hogyan alkalmazd az elengedést. Persze leírva egyszerűbb mint gyakorolni. Ott ugyanis a hitre is szükség van, hogy minden egyes alkalommal, kicsit kevesebb marad benned abból az érzésből.
Július 29 és 30 án lesz egy kommunikációs kurzus (KÉK AJTÓ)ami segíthet , hogy hogyan indulj el ebben a témában, mert nem lehet elengedni valamit addig amíg nem hozom a felszínre.
Szeretettel ölellek
MI