Manapság legtöbben olyan kontextusban élünk, amely megerősíti a korai éveinkben tanult szabályainkat, ennélfogva akaratlanul is folytatjuk, az ehhez igazodó gyakran embertelen viselkedésünket önmagunkkal és másokkal szemben.

Öt szabadságjog amely nagyban segíthet abban, hogy ne a berögzült szabályok irányítsanak.

1. Jogod van arra, hogy azt lásd és halld, ami van, ahelyett, aminek lennie kellene, ami volt, vagy lesz.
2. Jogod van arra, hogy kimondd, amit érzel és gondolsz, ahelyett, hogy arról beszélnél, amit szabad vagy illik.
3. Jogod van azt érezni, amit érzel, ahelyett hogy azt éreznéd, amit kell vagy amit helyes.
4. Jogod van elkérni, amit akarsz, ahelyett hogy mindig csak engedélyre várnál.
5. Jogod van saját magadért kockázatot vállalni, ahelyett hogy mindig „biztonságban„ lennél és félnél elhagyni a járt utat a járatlanért.

„Úgy kell megváltoztatnunk a kontextust, amelyben élünk, hogy alkalmas legyen az életre. Számomra az ennek legegyszerűbb és legközvetlenebb módja, hogy egyénileg dolgozom az öt szabadságjog kialakításán: képes akarok lenni arra, hogy lássak és halljak; hogy felvállaljam ami történik; vállaljam a változás a mozgás kockázatát, következményét; és kérjem amit akarok. Véleményem szerint semmilyen módon nem ültettük még át a gyakorlatban ezeket a szabadságjogokat. Remélem, hogy képesek leszünk rá…” Virginia S.

Legalább egy szabály mindig megtalálható a viselkedésünk mögött!

1. Készítsünk leltárt a családi szabályokról! Nézzük meg találunk e legalább egy tucatnyi kora gyermekkori családi szabályt! (Bővebben: Az elsődleges háromszög)
2.  Mit érnek el ezek a szabályok a jelenlegi életünkben? Nézzük meg mindegyik szabály túlélési oldalát! Nézzük meg, a bölcsességnek milyen magja van mindegyikben!
3.  Milyenek lennének a szabályok ha vezérfonalakká alakítanánk át őket?
4. Melyik jelenlegi vagy régi szabály családi szabályunk nem megfelelő már, melyik nem szolgál bennünket?
   Mibe kerül a fenntartásuk?
5. Melyek azok a családi szabályok, amelyeket gyermek korunkban kaptunk és másoknak is átadtuk? Most már megtudjuk változtatni e szabályok kötelező részét és áttudjuk alakítani őket vezérfonalakká a magunk és mások számára.

Engedélyt kell adnunk magunknak arra, hogy odafigyeljünk rá milyen módon törvényesítjük a régi szabályainkat.
A tanult szabályok egyetemes érvényre tesznek szert és sokféle álruhába bújnak. Amikor kicsik voltunk, azt mondtuk: nem kérhetem amit akarok. Amikor viszont felnövünk, még mindig nem kérünk, de már azt mondjuk, hogy udvariasságból nem.
Majdnem olyan mintha magyarázatokat találnánk hogy tehetetlen állapotban tarthassuk magunkat.

A szabályok átalakítása vezérfonalakká

A szabályoknak túlélési értékük van és tisztelnünk kell őket, mivel a túlélésünket segítették, amikor kicsik voltunk.
A szüleink a család biztonsága érdekében hozták ezeket a túlélési szabályokat, amelyek mélyen beépültek a felnőtt életünkbe is, és sok esetben már gátakká váltak. Ha tudatosítjuk ezeket a szabályokat akkor a lentebbi módon ezeket vezérfonalakká tudjuk alakítani.
Az átalakítás nem jelenti azt, hogy bármit is félre kellene dobnunk, vagy lekicsinyelnünk. Inkább arról van szó, hogy valami újat adunk hozzá a már meglévőhöz, s ezáltal változtatunk.

Egy szabály átalakítása három lépésben

1. A döntési lehetőségek kötelező jellegét változtassuk meg, a kötelező érvénytől a választási lehetőségig: soha ne kérd azt amit szeretnél – – – soha nem tudom azt kérni amit szeretnék
2. A lehetőségek kiterjesztése: a „sohá-ból”, „van amikor” lesz: van amikor tudom azt kérni amit szeretnék
3. A tudok, képes vagyok – – –  kibővítése három vagy több lehetőségre: tudok segítséget kérni a szüleimtől a házimunkához; a szomszédtól fűnyíráshoz; a barátnőmtől, hogy meghallgasson

Forrás: Virginia Satir / A Satir-modell Családterápia és ami azon túl van / Ursus Libris kiadó