A vér szerinti családtagjainkon túl, még más személyek is odatartoznak ahhoz a nagyobb rendszerhez, amiben a családfelállítás során vizsgálódunk és amit klánnak nevezünk. A klánhoz tartozó személyek létezése és az ő sorseseményeik mind hatással vannak az életünk alakulására, akár oly módon is, hogy nekünk erről tudomásunk lenne.
A nehéz sorsok éppen úgy öröklődnek lélekben tovább generációkon át, ahogy a szem vagy hajszín a genetika szerint, mivel a rendszer szellemi mezeje által kapcsolatban vagyunk egymással.
De természetesen van arra lehetőségünk, hogy – a rendszerbeli törvényszerűségeket felismerve és elfogadva – szabaddá váljunk és beteljesítsük az egyéni Sorsunkat…

A klánhoz tartoznak:

• Az egyén.
• A megszületett testvérek, féltestvérek és meghalt testvérek is.
• A testvérek sorába tartoznak az édesanya abortusza vagy vetélése miatt meg nem született gyermekek .
• A szülők, a szülők testvérei a fenti módokon.
• A szülők korábbi intim vagy házastársi kapcsolatai. A korábbi kapcsolatokból való kilépéssel – szakítás, válás, halál – teszik lehetővé az egyén megszületését. Ezek a személyek ”helycsinálók”- ként tartoznak a klánhoz.
• A nagyszülők, a nagyszülők testvérei, a nagyszülők korábbi kapcsolatai a fenti módokon. Némely esetben egy vagy több olyan Ős, akiknek az átlagostól eltérő nehéz sorsa volt.
• Ide tartoznak azok az emberek is, akiknek a balsorsában vagy halálában részem volt nekem, családom vagy rokonságom egy tagjának, vagy akiknek egy családtag áldozatul esett. Baleset, háború, erőszak stb. Ilyenkor tettes-áldozat viszonyról beszélünk.

Mindezek a személyek „érzelmi hasonmásként” ott élnek a lelkemben
Ezek az érzelmi hasonmások lelki energiákkal teli alakzatok, amelyek aszerint, hogy hogyan érzik magukat erőt, energiát adnak, vagy visznek el tőlem. Segítőek lesznek, vagy teherként nehezednek rám.

Ezek a hasonmások alapvetően háromféle állapotban létezhetnek a lelkem belsejében:

• A megbékített hasonmás:
  Ezek a személyek megkapták a rendek szerint az őket megillető helyet a lelkemben.
• A kirekesztett hasonmás:
  Ezek a személyek, bár a lényem részét képezik, mégis ki vannak rekesztve az életemből azáltal, hogy letagadom a köztünk lévő kötést. Ez kifejezésre juthat enyhébb formában is: panaszkodom rájuk, vádolom, megvetem, megítélem őket stb. De megnyilvánulhat keményebb formában is, nyílt harcban, ellentmondást nem tűrő elutasításban, a kapcsolat megszakításában, vagy akár a létezésük letagadásában is.
  Egy másik eset az, amikor a rendszeremhez tartozó személyek létezéséről én magam nem tudok.
• A kirekesztendő hasonmás:
  Néhány kivételes esetben szükséges, csaknem létfontosságú és ténylegesen ki kell rekeszteni egy érzelmi hasonmást, a lélek területeiről. (Eltávolítani nem tudom ekkor sem csak elzárni.)
  Fontos!
  Nem azokról a személyekről van szó akikről úgy gondolom rosszak voltak hozzám ezért aztán kizárom őket. Olyan tettesekről van szó, akik komoly vétkeket követtek el. Pl.: erőszak, pedofília, gyilkosság. Ezeket a kizárandó érzelmi hasonmásokat csak azután lehet „elengedni” miután megadtuk nekik az őket megillető helyet és tiszteletet.