…avagy hogyan nem találkozik két ember

Sári és Tomi

Nézzünk meg egy egyszerű párbeszédet Sári és Tomi között, aki éppen most jött haza.

TOMI: MIÉRT NINCS MÉG KÉSZ A VACSORA?
SÁRI: BOCSÁNAT! JAJJ, HOGY IS LEHETEK ILYEN ÜGYETLEN?! MINDJÁRT KÉSZ, CSAK MÉG PÁR PERC. IGAZÁN SAJNÁLOM!

Amikor Tomi rákérdez a vacsorára, Sári talán kritikát hall ki belőle.
Olyan arckifejezést lát a férje arcán, amit kritikusnak és bosszúsnak értelmez. Olyan árnyalatot hall meg a hangjában, amely visszaidézi a múltját, amikor még kicsi volt és szidta az apja. A férfi arca kipirult, amit ő türelmetlenségnek értelmez, mindebből azt hámozza ki, hogy Tomi dühös rá, és mintha valami rosszat tett volna.
Fél hogy mi fog történni. Az ezzel kapcsolatos érzése a tehetetlenség.
Sári azt hiszi nem elfogadható ha szavakba önti a félelmét. A családja egyik túlélési szabálya az volt kiskorában, hogy nem biztonságos dolog másokkal megosztani az érzéseinket, és nem szabad félelmet, vagy haragot kimutatnia.
Ezért ma is figyelmen kívül hagyja vagy letagadja, hogy mi megy végbe közte és Tomi között.

Mindezek a lépések – a látás és a hallás , a jelentésalkotás (értelmezés), a jelentéssel kapcsolatos érzések, az érzésekkel kapcsolatos érzések(reaktív érzések), a szabálykövetés, valamint az elhárítások bevetése – belül zajlanak.

Tomi látja Sárit, de nem feltétlenül van tudatában e lépések bármelyikének.
Az összetevőknek ugyanezt a hat lépését használjuk Tomi belső útjának elemzésére is, amint válaszol Sári bocsánatkérésére.
Siránkozó, részben engesztelő hangot hall. Bocsánatkérő, bűntudatos pillantást fedez Sári arcán.
Szeretett volna elmenni vele valahová és meglepetésként színházjegyeket hozott neki.
Tegyük fel, hogy a látottakat és hallottakat úgy értelmezi, hogy a felesége már megint azért csinálja ezt, hogy ne kerüljenek intim helyzetbe egymással. Emiatt csalódottságot érez. A csalódottságával kapcsolatban azt érzi, hogy ő értéktelen és reménytelen ember, úgy érzi feladja – mintha azt mondaná: „Ugyan már! Teljesen felesleges!”
Tomi nagy családból származik, és ő volt a legidősebb gyerek. Nem volt náluk sok érzelmi táplálék és gyakran úgy érezte, elnyomják, nincs idő arra, hogy vele foglalkozzanak. A túlélési szabálya az volt, hogy sohasem kérte, amire szüksége volt, vagy amit akart, mert nemet mondhatnak rá.
Kérés helyett inkább másokra vetítette ki (várta el) a visszautasítást.
Ennek következményeképpen megtanulta úgy megvédeni magát, hogy másokat hibáztat. Az érzelmekről szóló beszélgetést nála az a szabály irányítja, hogy tartsa magában azt amit valójában szeretne, vagy amire szüksége van.

TOMI: MILYEN KÁR, HOGY SOSINCS IDŐD RÁM! SZÍNHÁZJEGYET HOZTAM, DE TE FÁRADT LESZEL KIMOZDULNI ITTHONRÓL.
INKÁBB SZÓLOK PALINAK, HOGY JÖJJÖN EL VELEM.

Sári is Tomi is tagadja, figyelmen kívül hagyja vagy a másikra vetíti az érzéseit. Egyikőjük sem mondta még ki, hogyan vagy mit érez az érzéseivel kapcsolatban. Egyikőjük sem győződött meg a másik szándékairól vagy arról, hogy valójában mit jelent a másiknak a kijelentése. Sári engeszteli a férjét, Tomi pedig hibáztatja a feleségét – vitájuk minden valószínűség szerint odáig fajul, hogy a férfi egyre többet vádol, a feleség pedig egyre többet engesztel.
Minél inkább próbál bocsánatot kérni a nő, a férfi valószínűleg annál mérgesebb lesz, úgyhogy könnyen belekerülhetnek a hibáztatás és engesztelés soha véget nem érő körébe.
Ha ez történik akkor már nem arról beszélgetnek, amiről kell (hogyan fognak megvacsorázni és hogyan töltik majd az estét), hanem mindketten úgy érzik, hogy magányosak, hogy a másik elutasítja, félreérti, nem hallgatja meg, nem ismeri el őket. Egyik sem érzi közel magát a másikhoz. Mindketten alacsony önbecsülést élnek meg és megküzdésük módja alacsony lesz.
Vajon hol tértek le a helyes útról? Mi történt, hogy két jó szándékú ember szóváltásának az az eredménye, hogy egyre nő közöttük a távolság, és visszautasítva érzik magukat.
Ha visszamegyünk oda, amit láttak és hallottak, akkor azonnal láthatjuk, hogy mindkettőjük úgy értelmezte a történteket, hogy az a múltbeli élményeiken, beidegződéseiken,meggyőződéseiken és döntéseiken alapultak.

(Kapcsolódó cikk: Ahogyan működünk…)
Forrás: Virginia Satir / A Satir-modell Családterápia és ami azon túl van / Ursus Libris kadó