Amikor beleszületünk a világba azonnal egy rendszer részei leszünk. Ez a család.
Ebben az eredeti családban (elsődleges háromszög: apa; anya ; gyerek) kezd formálódni az, ahogyan a világot később észleljük. Ez az a rendszer ami az összes későbbi rendszer közül valószínűleg a legnagyobb jelentőséggel bír a későbbi életünkre, ugyanis az itt megélt életesemények, történések és ezek észlelései, értelmezései alapján határozzuk majd meg az értékességünket, fontosságunkat, vagyis az önbecsülésünket és így helyünket a világban.
Születéskor alfa- állapotban vagyunk, amely az agy jobb féltekéjének természetes állapota. Az érzékszerveink minden ingerre nyitottak, ami azt jelenti, hogy ebben az időszakban még különösen sérülékenyek vagyunk a környezetünktől. Amit befogadunk, az lehet káosz, lehetnek össze nem illő darabok, de lehet tápláló élmény is.
Az önmagunk megjelenítése a világban, nagyrészt azon a két emberen múlik, akik életre keltettek bennünket, és a szüleink lettek.

Az ő beteljesült vagy éppen meg nem valósult álmaik, vágyaik azok amelyek elkezdik kialakítani azt, ahogyan majd a világot látjuk és ahogyan majd megküzdünk vele. Leckéket kapunk arról, hogyan bánjunk a testünkkel, elménkkel, érzéseinkkel.

Mely érzéseink vannak rendben és melyek nincsenek? Milyen gondolataink lehetnek?
Hogyan viszonyuljunk a testünkhöz? Mit láthatunk? Csak arra gondolhatunk amit anyu és apu szeretne?

Mi van, mit tehetek ha nem értünk egyet?
Mindenkit tanítanak valamire és ebből keletkeznek a túlélési szabályaink. Ezek lehetnek nyíltak vagy burkoltak, de mindenképpen erőteljesen beépülnek az egyén életébe.

A szabályaink kialakulása

Mindannyiunknak meg kell tanulnia, hogy hogyan viszonyuljon saját magához, a körülötte lévő emberekhez és a körülményekhez, környezethez.
Mit várunk el magunktól, mit várhatunk el másoktól, mit várhatnak mások tőlünk, hogyan bánjunk másokkal.
Ezek lesznek azok a támpontok amelyek által egyre inkább otthonosan kezdünk el mozogni a környezetünkben és az biztonságosabbá válik.
A szülők gondozóként is átadják a viselkedési szabályaikat a gyerekeknek.
A szülők elvárják és gyakran mondogatják, hogy a gyereknek milyennek kellene lenni; jóváhagyják bizonyos tetteiket, és megbüntetik őket más viselkedési formákért. Pl. a haragra vonatkozó szabály a családban: jól nevelt emberek nem mutatják ki a haragjukat. Egy jó gyerek sose haragszik (de a harag ettől még létezik) Ha mégis így teszel büntetést kapsz! Mivel a gyerek függ a szüleitől, félelem alakul ki benne, hogy ha kimutatja a dühét akkor valami nagy baj fog történni. A szabály összekapcsolódik a túléléssel is. Ha kimutatom a haragomat, akkor anyu nem fog szeretni és akkor mi lesz velem.
A gyerekek identitása ennek a három személyes tanulási helyzetnek az eredménye.
Eleinte a gyermek túlélése függött másoktól, most már az identitása függ másoktól.
Végül eljutnak oda, hogy a családi szabályokat önmaguk értékességének mérésére használják; ha követik a szabályokat, akkor nagyobb valószínűséggel fognak szeretethez és megbecsüléshez jutni.

Példák a családi szabályokra

• Ne beszélj! (ne azt mond amit mondani szeretnél)
• Ne érezz! (ne érezd azt amit érzel, inkább amit illik)
• Ne bízz! (ne bíz senkiben, mert úgyis becsapnak)
• Ne kérd amit akarsz, várd meg amíg megkapod!
• Ne lásd azt ami van! (azt lásd amit szabad)
• Csak magadra számíts!
• Mindig szerezd meg amit akarsz!
• Soha ne szólj bele más dolgába!
• Ne függj másoktól!
• Az öndicséret gyalázat! Várd meg, hogy mások dicsérjenek!
• Soha ne mondj ellent az idősebbeknek!
• Ne mutasd ki ha valami nem tetszik!
• Azt akard amit a szüleid akarnak, mert akkor boldoggá teszed őket!
• Ne vállalj kockázatot, mert bajba fogsz kerülni!
• Ne kérdezősködj mert az idegesítő!
• Mindig légy különb másoknál!
• Mindig tedd fontossá magad!

Később pedig elvisszük ezeket a tanult dolgokat az elsődleges háromszögből, ebből az első társadalmi egységből, s megismételjük más emberekkel, más helyzetekben. De ekkor már ezek nagy része nem szolgál bennünket megfelelően, mégis automatikusan tovább használjuk őket, mert hozzászoktunk.
A viselkedésünk és az észlelésünk módja azt tükrözi amit a múltban megtanultunk és ez legtöbbször nincs összhangban a jelenlegi belső állapotunkkal.
A szabályok törvénnyé váltak!! Gyermekként kívülről jött a büntetés ha nem követtük a szabályokat, felnőttként pedig már mi ítéljük és büntetjük magunkat.
Könnyű összetéveszteni a személyiségünket az életünkre vonatkozó szabályokkal!

(Kapcsolódó cikk: A családi szabályok átalakítása)
Forrás: Virginia Satir / A Satir-modell Családterápia és ami azon túl van / Ursus Libris kadó