A bűnhődés követelése…

Annál bűnösebbnek tarjuk a bűnöst és annál borzasztóbbnak a tettét, minél kiszolgáltatottabb és tehetetlenebb az áldozata; de egy gonosz tett után az áldozat ritkán marad tehetetlen. Tudna cselekedni és megkövetelhetné a tettestől azt a jogot, hogy bűnhődjön, amivel a bűnös leróhatná a tartozását, és ami lehetővé tenné az újrakezdést.
Sokszor azonban azt igénylik, és azt érzik jogosnak, hogy haragszanak a másikra.

Ha azonban az áldozat maga nem cselekszik, mások teszik meg helyette, azzal a különbséggel, hogy mások az ő nevében és őt képviselve nagyobb kárt és nagyobb jogtalanságot követnek el, mint ami jogot és bosszút ő maga követelt volna. Amikor az ártatlan inkább szenved, mint cselekszik, hamarosan még több áldozat és ártás terem, mint korábban.
Illuzórikus az az elképzelés, hogy kívül maradhatunk és megúszhatjuk a bűnösséget, ha ragaszkodunk az ártatlansághoz és annak tehetetlenségéhez ahelyett, hogy úgy alakítanánk a bűnt és annak következményeit, hogy az véget érhessen, és így jótékony ereje kibontakozhasson.

Nagyon sok történelmi példát lehetne erre felhozni, amikor az utódok akarnak a korábban élők szenvedéseiért megfizetni a tetteseknek, vagy azok utódjainak. De ezek nem hoznak jó megoldásokat, nem hoznak békét.Az egyik legfájdalmasabb, egyben legszemléletesebb példája ennek a bibliai Dávid király és gyermekei története. http://szentiras.hu/UF/2S%C3%A1m12

Romlott utódok
Vajon mi volt a baj Dávid gyermekeivel? Ammón megerőszakolta a húgát Támárt, Absolon bosszúból megölte Ammónt, később Absolon puccsot kísérelt meg saját apja ellen, és kiűzte őt Jeruzsálemből.
Dávid mindezen szörnyűségek (nemi erőszak, gyilkosság, lázadás) ellenére sem lépett fel határozottan a fiaval szemben. A törvény szerint az ilyen bűnök súlyos büntetést vontak maguk után, ám Dávid szinte szó nélkül szemet hunyt felettük. Talán Betsabéval elkövetett bűne miatt nem érezte magát feljogosítva arra, hogy erkölcsi kérdésekben igazságot szolgáltasson.
Ha megvalljuk és vállaljuk vétkeinket, és „megfizetünk érte” akkor azzal egyrészt “többek leszünk”, másrészt pedig az utódok szabadok maradhatnak attól a kényszerítő erőtől, amely felhasználja őket a  kiegyenlítés érdekében.

Forrás: Gunthard Weber / Kétféle boldogság, Bert hellinger rendszer-pszichoterápiája /Bioenergetic Kiadó 2008