Az elengedés olyan, mint egy belső nyomás hirtelen megszűnése vagy mint a nehezékektől való megszabadulás. Mindezt a hirtelen megkönnyebbülés és könnyűség érzése mellett a fokozott boldogság és szabadság érzete kíséri. Ez az elme tényleges mechanizmusa és alkalmanként mindenki megtapasztalta már. Mit tehetnénk azért, hogy az elengedés ne csak ritka vendég legyen az életünkben. Gyakoroljuk!!!

Az elengedés arról szól, hogy tudatában vagyunk egy érzésnek, hagyjuk feljönni, vele maradunk és hagyjuk, hadd fussa köreit anélkül, hogy meg akarnánk változtatni, vagy bármit is tennénk vele. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy hagyjuk az érzést lenni, és a mögötte meghúzódó energia kieresztésére összpontosítunk.

Első lépésben engedjük meg magunknak, hogy érzéseink legyenek, anélkül, hogy ellenállnánk nekik, rázúdítanánk valakire, félnénk tőlük, helytelenítenénk, vagy moralizálnánk őket. Ez azt jelenti, hogy félretesszük ítéleteinket, és észrevesszük, hogy csak egy érzéssel van dolgunk. A módszer arról szól, hogy az érzéssel maradunk, és az összes módosításra tett bárminemű erőfeszítést feladjuk. Engedjük el, hogy ellen akarunk állni az érzésnek. Az ellenállás az, ami fenntartja az érzést. Amikor feladjuk az ellenállást vagy az érzés megváltoztatására tett kísérletet, akkor az áthajlik a következő érzésbe, amit már egy könnyebb érzet kísér. Az az érzés, amelynek nem állunk ellen, semmivé lesz, amint szertefoszlik mögüle az energia.
Amint nekilátunk ennek a munkának észre fogjuk venni, hogy félünk, bűntudatunk van és szégyelljük is azt, hogy egyáltalán vannak érzéseink; általánosan létezik egy ellenállás az érzésekkel szemben.
Az érzéseket könnyebb a felszínre engedni, ha elengedjük az arra adott reakcióinkat, hogy egyáltalán vannak érzéseink.
Ennek legjobb példája a félelemtől való félelem. Először engedjük el az érzéssel kapcsolatos félelmet, majd merüljünk bele magába az érzésbe.
Amikor elengedünk, hagyjuk figyelmen kívül a gondolatainkat. Magára az érzésre összpontosítsunk, ne a gondolatokra. A gondolatok végeláthatatlanok, saját magukat támasztják alá, és csak további gondolatokat szülnek. A gondolatok csupán az elme racionalizálásai, amelyekkel megpróbálja megmagyarázni az érzések jelenlétét.
Egy érzés valódi oka azonban az érzés mögött felgyülemlett nyomás, amely az adott pillanatban felbukkanásra kényszeríti az érzést.
Ahogyan egyre gyakorlottabbá válunk az elengedésben észre fogjuk venni, hogy az összes negatív érzés a túléléshez köthető alapvető félelmünkkel kapcsolatos és hogy az összes érzés pusztán túlélő program, melyet az elme tévedésből szükségesnek vél. Az elengedés technikája progresszívan visszafejti a programokat. E folyamaton keresztül az érzések mögött meghúzódó indíték egyre nyilvánvalóbbá válik.
A megadás azt jelenti, hogy nincsenek erős érzelmeink egy adott dologgal kapcsolatban: ha valami megtörténik rendben van és az is ha nem. (Hajlandóság tsz.310)
Amikor szabadok vagyunk elengedtük kötődéseinket. Élvezhetünk valamit, viszont a boldogságunkhoz nincs rá szükségünk. (Béke tsz. 600)
Egyre inkább csökken a függés bármitől és bárkitől önmagunkon kívül.
Ez az alapelv összecseng, akár Buddha, akár Jézus tanításával is: Élj benne a világban de ne hagyd, hogy a világ benned éljen.

Forrás: Elengedés / Dr. David R. Hawkins / Filosz kiadó 2014