Egy kislány érkezett tegnap hozzám az édesanyjával, aki már többször is járt nálam. Miután édesanyja magunkra hagyott bennünket, most is nagy lendülettel fogott bele a dolgainak elmesélésébe. E közben, hasonló nagy lendülettel igyekezett az asztalon lévő cukorka halmot megtizedelni, pontosan tudván, hogy az, az ő jobb közérzetét hivatott szolgálni.
Van egy amolyan kártya félém, amelyen érzés és szükséglet szavak szerepelnek, kis rajzocskákkal illusztrálva. Előszeretettel használom, amikor gyerekekkel dolgozom, ugyanis így könnyebben tudjuk pontosítani, hogy mit is jelent neki egy-egy érzés vagy szükséglet. A kislány többek között kihúzta azt a kártyát is, amelyen az empátia szó szerepelt. Kérdezte, hogy az mit jelent? Elmagyaráztam, hogy az empátia egy olyan figyelmet és megértést jelent, ahol elsősorban a másikra figyelek, arra összpontosítok, amit érezhet, és amire szüksége lenne, ahhoz,hogy jobban érezze magát. Miközben magyaráztam neki, a homlokára csapott, hogy na, akkor neki pont erre lenne szüksége, amikor az apukájának azt mondja, hogy fáj a hasa és az azt válaszolja, hogy ne törődjön vele, majd elmúlik.(lerázás) Vagy amikor angolból hármast kapott a dolgozatára és nagyon szomorú volt, de az osztálytársai csak annyit mondtak, hogy az nem is olyan nagydolog, majd kijavítja. (lekicsinylés) De neki igen is nagydolog, mert elmondása szerint a szülei nagyon jól beszélnek angolul és ő legalább olyan jól szeretne beszélni, ha lehet már most.
A kislány láthatólag feloldódott és nagyon elégedett volt, hogy megismerkedett az empátia szóval és a használatával.
Nem kell hozzá valamilyen rendkívüli megfigyelőnek lenni, hogy tudjuk, az emberek egyik titkos bánata az, úgy érzik, senki nem érti meg őket. A megértés itt valójában nem szó szerint értendő, hanem inkább egyfajta elfogadása annak, amit a másik abban a helyzetben érez, vagy amit az számára jelent. A fenti példában a kislány szomorú volt a hármas miatt, de a társai ahelyett, hogy elfogadták volna ezt az érzését inkább vigasztalást adtak, és a problémáját lekicsinyelték. Így, bár úgy tűnt mellette voltak bánatában, a kislány mégsem érezte ezt.
Mindannyian nagyon sokszor kerülünk hasonló élethelyzetbe. Csak empátiára lenne szükségünk, de leginkább szimpátiát vagy antipátiát kapunk helyette. (lásd lentebb). Adott tehát egy élethelyzet, egy probléma, amivel kapcsolatosan érzünk valahogyan, és jó szándékú szülők, barátok, ismerősök, azt sugallják, hogy ne azt érezzük, amit érzünk, érezzünk helyette inkább valami mást. Ilyenkor olyasféle magány tör ránk, amit egy földönkívüli érezhet, amikor erre a bolygóra csöppen. Számtalanszor átéltem már ilyet és valószínű számtalanszor okoztam már én is effélét másoknak. Amikor empátiát adunk a másiknak, akkor egy olyan biztonságos „teret” hozunk létre, ahol a másik elmondhatja, hogy mit érez, hogyan látja a dolgokat, és mi elfogadjuk azt, függetlenül attól, hogy nekünk az mit jelent vagy hogyan értelmezzük. Ha valaki gyakorolja az empátiás kommunikációt, akkor tudja, hogy észre lehet venni, amikor a másik „betöltekezett” az általunk nyújtott empátiából, feloldódik, leszelídül és aztán már nyitottá válik egy javaslatunkra, tanácsra, ötletre vagy sok esetben erre már nem is lesz szükség, mert az illető maga jut el egy megoldásra.
Tehát még egyszer! Empátiát adni, és fenntartani, az azt jelenti, hogy mielőtt a másik problémájának megoldására, vagy a gondolataira adott válasszal foglalkoznánk, elég időt adunk neki, hogy kibeszélje magát, és eközben mi őszintén kifejezzük az érdeklődésünket, a benne zajló érzések és szükségletek iránt.
Mit ne tegyünk ha kapcsolódni szeretnénk a másikkal!
Bizonygatás — „Hidd el, hogy úgy van, ahogy én mondom!”
Bölcselkedés — „Semmi nem véletlen. Ez a tapasztalat még hasznodra válhat.”
Diagnosztizálás — „Te már paranoid vagy!”
Dicsérés — „Erős vagy, megbirkózol vele!”
Együtt kesergés — „Ezt tette veled?!”
Elemzés — „Nem vagy te egy kicsit irigy?!”
Ellentmondás — „Nem hiszem, hogy reménytelen a helyzet.”
Felülmúlás — „Tudnád, mi történt velem!” „XY még rosszabbul járt.”
Figyelem elterelés — „Ugyan már, gondolj valami vidámabbra!”
Győzködés — „Hidd el, hogy jót akarok neked!”
Hibáztatás — „Te tehetsz róla.”
Javítás — „Az segítene, ha…”
Kérdezősködés — „Hogy történt? Mikor kezdődött?”
Kiértékelés — „Ha nem lettél volna ilyen durva…”
Kijavítás — „Nem úgy van az.”
Kioktatás — „Ez jó lecke volt!”
Leintés — „Ne izgulj, hagyd már abba!”, „Mit parázol?”
Leintő bíztatás — „Ne izgulj, fel fog hívni!”
Lekicsinylés — „Fel a fejjel, ne törj le emiatt!”
Lezárás — „Ne is törődj vele!”
Magyarázás — „Csak azért mondta, mert…”
Magyarázkodás — „Én fel akartalak hívni, de…
Mesélés — „Erről az jut eszembe, hogy…”
Önhibáztatás — „Bocsánat, észre kellett volna vennem…”
Részvét — „Ó, Szegénykém! Úgy sajnállak!”
Szerelés — „Ezt kell tenned, és minden megoldódik.”
Tanácsadás — „Szerintem tedd ezt és ezt…”
Vigasztalás — „Nem a te hibád, te minden tőled telhetőt megtettél!”
KÉK AJTÓ kommunikációs kurzus kezdőknek
Helyszín:4400 Nyíregyháza, Sóstói út 61.
Időpont:2016. július 29. 18.00-20.00
2016. július 30. 10.00-18.00
Bejelentkezés:Tel.: 06 30 9 631 777
Email cím: ildikomagera@gmail.com
Max. létszám:12 + 2fő
Szeretettel várok Mindenkit…
Szólj hozzá!