A problémamegoldás terén az „elengedés mechanizmusának” hatékonysága gyakran egészen ámulatba ejtő. Nagyon fontos az itt vázolt folyamatot megérteni, ugyanis egészen más mint a világ bevett módszerei.
E könnyű és gyors eredménnyel járó megközelítés a következő: NE A VÁLASZOKAT KERESD, HANEM ENGEDD EL A KÉRDÉS MÖGÖTTI ÉRZÉST! Ha a kérdés mögött meghúzódó érzést elengedtük, akkor elengedhetünk minden egyéb, a problémával kapcsolatban felmerülő érzést is. Amikor minden alkotóelemet teljes mértékben, végérvényesen feladtunk, ott vár ránk a válasz. Keresnünk sem kell.

Gondold csak végig, milyen egyszerű és könnyű is ez az elme szokásos, hosszadalmas és terméketlen problémamegoldó kísérleteihez képest. Az elme azért képtelen dönteni, mert rossz helyen keresgél.
Nézzünk meg egy hétköznapi példán keresztül, hogyan is működik ez. Tegyük fel, hogy nem értünk egyet a társunkkal abban, hogy melyik filmet nézzük meg. Megvizsgáljuk, hogy mi a probléma mögötti érzés és tegyük fel, hogy ebben az esetben haragot és bosszúságot találunk. Különösen a romantikusan eltöltött percek hiánya miatt neheztelünk, mivel valójában meghitt együttlétre vágyunk. Amint elfogadjuk magunkban, hogy amit valójában szeretnénk, az a meghitt együttlétek, hirtelen ráébredünk, hogy igazából nem is akarunk moziba menni, csupán együtt szeretnénk lenni.

Vagy éppen ennek az ellenkezőjéről van szó és rájövünk, hogy a mozizás vágya mögött félelem húzódik, mert éppen nem kívánjuk az estét társunk közelségében, beszélgetéssel eltölteni.
Azt tapasztaljuk, hogy a bennünk kavargó érzések kellemetlenek. Neheztelünk, ezért elengedjük az érzés megváltoztatásának vágyát és hagyjuk magunkban azt lenni. Rendben van, hogy van bennünk neheztelés. Amint felhagyunk a neheztelés érzésével szembeni ellenállásunkkal, egyre kevésbé érzünk bűntudatot és képessé válunk a társunknak bevallani, hogy neheztelünk. Elkezdünk beszélgetni a témáról, így lassan a másik fél érzéseire is fény derül. Mindketten megkönnyebbülünk, és ehhez képest döntünk arról, hogy valójában mit is szeretnénk.
Minden döntéshozatalnál kifizetődő ez a megközelítés. Ha elsőként tisztázzuk a felszín alatti érzést, a döntések is józanabbak és bölcsebbek lesznek. Gondoljunk bele, milyen gyakran gondoltuk meg magunkat és bántuk meg múltbéli döntéseinket. Mindezt azért, mert nem ismertük fel és nem engedtük el a döntés mögötti érzést. Amikor az így meghozott döntés alapján cselekszünk, a mögöttes érzés idővel megváltozik és az új érzés terének nézőpontjából a döntés immár hibásnak bizonyul. Oly gyakori ez a jelenség, hogy a legtöbb emberben kialakul a döntéshozataltól való félelem, hiszen múltbéli döntéseik egyszerűen túl gyakran bizonyultak hibásnak.
Az önátadás mechanizmusát alkalmazva régóta fennálló problémák megoldása is gyakran villámgyors lehet. Vegyünk elő számos régóta fennálló problémát és ahelyett, hogy válaszokat keresnénk, vizsgáljuk meg azt a mélyben húzódó érzést, amely a kérdést egyáltalán felvetette. Amint az érzést elengedtük, a válasz is magától megjelenik.

Elengedés / Dr. Davis R. Hawkins / Filosz kiadó 2014