A családfelállítás módszere által, amelyet Hellinger egyéni és családterápiára használt, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez minden emberi rendszerben, így az oktatásban is hatékonyan alkalmazható.
Számos német tanító, tanár, pszichológus kezdett kísérletekbe a szeretet rendjeinek oktatásügyi felhasználását illetően. Ezen pionírok egyike a tanár és terapeuta Marianne Franke, aki e munkát tantermi szinten, meglehetősen kényes iskolai szituációk apropóján kezdte és a módszer által rendkívüli eredményeket ért el.
E pedagógiai szemlélet soron követői a CUDEC (mexikói egyetem 1999) munkatársai Angélica Olvera, Alfonso Malpica alakították ki a Bert Hellinger szemléletű pedagógia rendszerfelállítás, a „rendszerszemléletű pedagógia” fogalmát, a tantervet és az újdonságnak számító módszertant.
Ma már pedagógiai rendszerfelállító diploma szerezhető a mexikói egyetemen.
2006-tól a barceloniai Gestalt Intézetben is kibocsátják a fent említett mexikói diplomát.

Viselkedési és tanulási zavarok rendszerszemléletű megoldása

Mindannyian tudjuk, hogy sok diáknak vannak olyan tünetei, mint például az iskolai kudarcok miatti kedvetlenség, az agresszív viselkedés, amelyek azt jelzik számunkra, hogy valami nincs rendben. Ilyen esetekben mind a szülők, mind a pedagógusok keresik ezek miértjét és kutatják, vajon ki lehet a hibás.
Gyakran előfordul, hogy a vétkek és vétkesek szerepe megcserélődik és a probléma továbbra is fennmarad.
A klasszikus pszichopatológia és a hagyományos gondolkodás a problémára összpontosít ezekben (ezért) az alany elszigetelődik. Ezzel megcímkézzük a gyereket és ennek alapján kap gyógyszeres vagy pszichoterápiás kezelést.
Az iskolákban is éppen ez történik, mivel a viselkedés megváltoztatására próbáljuk késztetni a gyermeket anélkül, hogy leásnánk a megnyilvánuló magatartás valódi kiváltó okát jelentő probléma gyökeréig.

A rendszerszemlélet bevonása:
A Bert Hellinger által felkínált nézőpontból, amelyet most az oktatásra alkalmazunk, messzebbre juthatunk és megtudhatjuk, mi a gyermek viselkedésének pontos oka.
Ha így teszünk, megváltozik szemléletünk és a dolgok lényegét ragadjuk meg. A jelenségek a maguk összefüggésében, a gyermek saját családi rendszerében jelennek meg és ahelyett, hogy „a” rossznak vagy „az” áldozatnak látnánk őt, feltételezhetjük, hogy – magatartási, tanulási – tüneteinek van valami jelentése, hogy saját családi rendszerében kompenzál valamit. Ha ebből kiindulva kezdjük szándékát kutatni, máris megszűnik a hibáztatás.
Ezzel egy tudattalan szintre kerülünk, ahol a látszat, a megnyilvánulás és a nézetek akár teljesen ellentétesek is lehetnek.
Előfordulhat például, hogy egy hiperaktív gyermek az otthonról ki sem mozduló, depressziós anyját képviseli. A gyermekek tüneteikkel mind a szülőknek mind az iskolának jeleznek és ha pedagógusként csak egy kicsit is ezek mögé tekintünk az már megkönnyíti a valódi megoldás.

A rendszerszemlélet és nevelési – oktatási dimenziói

• A rendszerszemléletű pedagógiával, illetve a pedagógiai szempontú rendszerfelállítással együtt jár, hogy figyelembe vesszük az életünket felölelhető –lehetőleg – összes komponenst.
  Generációkon átívelő (transzgenerációs) dimenzió, amely a generációk, ősök közötti köteléket, a származásunkról, gyökereinkről és kultúránkról való emocionális információt jelenti.
• Generációk közötti(intergenerációs) dimenzió, amely tulajdonképpen a szülők és gyermekek közötti kapcsolatot, az általuk elfoglalt helyet, valamint annak minőségét, hogyanját jelenti. Családunkhoz való kötődésünk az első benyomás, amely kihat arra, hogy mit fogunk fel a világból és hogyan viszonyulunk hozzá.
  Ha érzelmi oldalról nézzük, ez a dimenzió adja a mögöttünk álló biztonság és bizalom érzését; ha a nevelés oldaláról, világos hierarchiákat és határokat jelez.
• A generációkon belüli (intragenerációs) dimenzió azokat a kötelékeket és hűséget fejezi ki, amely saját generációnkkal és történelmi korunkkal kapcsolatos.
• Az intrapszichés dimenzió szerint, az egyén fizikai, emocionális, mentális és spirituális rendszer attól függően, hogy honnan nézzük; hogy hogyan testesíti meg a kötelékeket és kölcsönhatásokat; mely fejlődési szakaszban van; melyek a legjellemzőbb érzelmei; s ha igent mondott az életre, milyen belső energia forrásokkal, képességekkel rendelkezik, és milyen életstratégiák szerint él.

A rendszerszemléletű pedagógia: egy módszer, amely a kötelékekre összpontosít

Ahhoz, hogy meghatározzuk diákjaink, valamint pedagógiai tevékenységünk minden egyes elemének pontos helyét és szerepét, a kapcsolatok, kötelékek és kontextusok rendszerszemlélete szükséges. Mindenki egy hálózat része a hozzátartozó családi, kulturális, nemzeti, iskolai, baráti stb. rendszerek egy – egy elemeként.
Kapcsolataink függvényében élünk és ezek azok a kötelékek, amelyek biztosítják a többiekhez való tartozást és kötődést.

A kötelékek:
A kötelékek által meghatározott szeretet olyan tudattalanul ható erő, amely összeköti mindazokat, akik az adott rendszer tagjai, legyenek azok élők vagy holtak. Mindig hatnak ránk akár emlékszünk akár nem, akár tetszik akár nem.
A gyermek egy meghatározott rendszerbe születik bele és egy szerkezet egy kötelékhálózat része lesz, amely sajátjává válik és meghatározza lelkivilágát, életérzését.
Ezek a folyamatok tudattalanul hatnak és az adott személy belső térképét, sorsát meghatározó és a más rendszerekkel való kapcsolatát lehetővé tevő szisztéma összes információját, eseményét tartalmazó képet magunkba foglalják.

A kötelékek közötti szeretet mellet létezik egy feloldó, illetve felszabadító erő is, amely az egyént segíti és lehetővé teszi, hogy a kötésben élők különbözhessenek egymástól és saját útjukat járhassák
A problémák többsége abból ered, hogy a kapcsolatrendszereinkből adódó szeretetből fakadóan túlságosan kötve vagyunk. Hogy jó-e a megoldás, jelentős százalékban azon múlik, hogy megszabadít-e bizonyos kötelékektől, kötelezettségektől, attól amiért bizony másnak kell felelősséget vállalnia.
„Ugyanaz a víz éltet és megfullaszt, fenntart és eltemet.” B.H.

A kötelékek típusai:

• Családi kötelékek: ezek azok az életünket végigkísérő vérségi kötelékek, amelyekben az adott rendszer minden tagjának, élőknek és holtaknak egyaránt helye van.
  Ilyen a szülők és a gyermekek, a testvérek, vagy azok közötti kapocs, aki helyet adtak valakinek (pl.szüleim előző társai), továbbá ugyanez érvényes a szülők, nagyszülők vonatkozásában is.
• Szexuális kötelék: az évek során a szexuális kapcsolatok jelentősége annyira lecsökkent, mintha nem is számítanának, pedig a szex az élet és halál tánca, hiszen fennáll az új élet születésének lehetősége, ami következményekkel járó kötelékek létrejöttét generálja.
  Az a mai illúzió, mely szerint manapság megúszhatjuk az ilyen jellegű kötődéseket, azokkal a sokrétű lehetőséggel függ össze, amelyek révén „enyhíthetjük, láthatatlanná tehetjük” cselekvéseink következményeit és valahol máshol újra kezdhetjük. Ilyen például a fogamzásgátlás, abortusz. A tettes és áldozat, a bántalmazó,  erőszaktevő és áldozat között szintén kötelék alakul ki és ez komoly érintettséget, bevonódást hozhat létre a következő generációk sorában.
• Kötelék a halállal, halálos eseménnyel: Hellinger azt mondja, hogy léteznek olyan hatalmas kötelékek, amelyek több generáción keresztül öröklődve is fennmaradnak a családban. Így például az erőszakos cselekmények (gyilkosságok, erőszak, rablás), az árulások, kitaszítások, kitagadások stb., rendkívül erős érintettséget, bevonódást okoznak, mind az elkövető mind áldozat családjának leszármazottai lelkében. Az olyan erőszakos szituációk, mint például a háborúk vagy terror cselekmények hatása generációkon keresztül fennmarad. Ezért is olyan nehéz a megbékélés.
• Érzelmi kötelékek: jó ha a családunkhoz való kötődésen túl közösségi tevékenységekben is részt veszünk. A közösséghez való tartozás érzése az emberek egyik alapvető szükséglete és elengedhetetlen a szocializáció és a társadalmi összetartozás szempontjából is. Ha megszakadnak ezek a kapcsolatok, megnő az agresszív cselekedetek és az elszigetelődés előfordulásának valószínűsége. A kötelékek ilyen típusa az, amelyet a baráti kapcsolatokkal, a focicsapattal amelyben játszunk, a szülőfölddel, a házzal, amelyben élünk, a szomszédainkhoz, állatainkhoz, kollégáinkhoz stb. fűződő érzelmi kapcsolatokkal azonosíthatunk.
• Tanulási folyamathoz fűződő kötelékek: Itt azokra a kötelékekre utalunk, akik azokra a tanárainkra vonatkoznak, akik életünk bizonyos szakaszaiban a mentoraink voltak. A pedagógusok azok, akik folytatják a szüleink által megkezdett nevelési folyamatot, általuk szerezhetünk tapasztalatokat a másokkal való bánás, a konfliktuskezelés, az alkalmazkodás terén és ők jelentik a támpontot abban, hogy a szülőktől kapott tudással valami hasznosat kezdhessünk. Ebben az értelemben a tanárok azok a vezetők, akik ajtókat nyitnak meg és egyetemes ismereteket közvetítenek utunk során. Ezek közé a kötelékek közé sorolhatók azok is, amelyek azokhoz az írókhoz, szerzőkhöz, előadókhoz stb. fűznek bennünket akiknek könyveit olvastuk, akiknek zenéjét, mozifilmjeit művészi alkotásait kedveljük.

Kötelékek, amelyekre az oktatási rendszerben tekintettel kell lennünk

Az iskola a nevelés oktatás folyamatában felmerülő elemek és különböző tényezők kölcsönhatásainak olyan hálózata, amelyben mindennek megvan a maga jelentősége és a rend, a hierarchiák, az egyes tevékenységformák alapvető fontosságúak ahhoz, hogy beteljesítsék küldetésüket. Ez pedig nem más mint az ifjú generáció nevelése, kiművelése.

A következő kötelékekkel számolhatunk:

1. Az iskola vezetése és az iskola közötti kötelék.
2. A család és az iskola kapcsolata.
3. Az intézmény, az igazgatói testület, a tanárok és a nem tanári alkalmazottak közötti kötelék.
4. Az iskola és a tanulók kapcsolata.
5. A tanár – tanár kötelék.
6. A tanár és hivatás közötti kapocs.
7. A tanárok és diákok köteléke.
8. A tanulók egymás közötti köteléke.
9. A diákok és a tanterv közötti kapcsolat.
10. A tanterv különböző területei közötti kapcsolatok.

Mely dinamikák mutatják a kötelékek helyes illetve sérült működését

1. Az iskola vezetése és az iskola közötti kötelék.
A Vezetés (önkormányzat, alapítvány)a hierarchia legmagasabb szintjén áll és ebből kifolyólag a felelősség is igen nagy. Ha nem működik jól, az intézmény túlterheltté, magányossá válik, ami olyan tünetekben nyilvánulhat meg, mint például rossz érzés, negatív energiák, alulmotiváltság, betegségek stb.
Az iskola közintézmény, amelyhez alkotmányos joga van minden állampolgárnak és amely az adott ország politikájának, közéleti tevékenységének rendkívül fontos része.
Az igazgatói testületnek az iskola valós problémáinak megoldását át kell engednie a Vezetésnek.
Ha ezt a funkciót ők nem vállalják magukra ,nyugtalanság mérgezi meg a rendszer minden szegletét, ami a szülők elégedetlenségéhez, a tanárok kiégéséhez, a diákok motiváció veszteséhez vezet.
Mindazok a rendellenességek, amelytől az iskolák szenvednek más, korábbi társadalmi anomáliákból erednek. Ebből következik az egész testület bevonásának és feltételek javításának szükségessége, amely már önmagában is kedvezően hat az oktatás minőségére.

2. A család és az iskola kapcsolata
Fontos, hogy differenciáljuk ezt a két területet. A család és az iskola is egy önálló rendszer. Ennek tükrében az iskola szerepe sem lehet ugyanaz, mint a családé és ugyanígy utóbbi sem végezheti az előbbi tevékenységét. Minden egyes rendszernek megvan a maga múltja, története, értékei és normái.
A gyermek nevelésében a családnak van elsődleges szerepe, övé az első hely.

• A szülők és pedagógusok közötti kapcsolat
  A családnak és az iskolának kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapuló hidat kell felépítenie, ugyanis a családé az első hely és az iskola folytatja és kiegészíti az előbbi szerepét nevelő-oktató munkájával.
  A hierarchia szintjén a kettejük léte az egyenlők pozíciója, amelyhez viszonyítva a diákok előttük és alattuk állnak.
  A tanuló a tanulási folyamat során érzi a felnőttek jelenlétét és támogatását; tulajdonképpen így érzi biztonságban magát.
  Bármilyen zavar tehát, amely a család illetve a pedagógusok között felmerül (pl. hogy e kettő közül melyiké az első hely; vagy az iskola a szülők fölé próbál-e helyezkedni, vagy a pedagógus inkább barát, mint tanár stb.) nem marad a gyermek fejlődésében vagy tanulmányi eredményében megnyilvánuló következmények nélkül.
• Az iskola szerepe, rendeltetése
  Az oktatási intézmény a felelős azért, hogy kiépítsen egy átjárhatóságot a család és az iskola között annak érdekében, hogy az újabb generációk megtalálják saját útjukat és a helyüket a társadalomban, valamint azért is, hogy a diákok a legjobbat hozzák ki mindabból, amit szüleiktől kaptak. Az iskola tehát ekként a szülők, a család szolgálatában állnak.
• A szülők
  A szülőknek meg kell bízniuk az iskolában, hinniük kell, hogy a legjobbat választották gyermeküknek. Az apának és az anyának hasonlóképpen felelősnek kell lennie szülői pozíciójuk és saját szerepük tekintetében, gyermekük mögött támaszként kell állniuk. Ha a szülők leértékelik az iskolát és annak tanárait a gyermek nem lesz képes tanulni ott.

3. Az intézmény, az igazgatói testület, a tanárok és a nem tanári alkalmazottak közötti kötelék
Az igazgatói testület feladata az, hogy megfelelő eszközökkel bírjon ahhoz, hogy segítséget adjon tanárainak képezzen hidat a család és az iskola között.
Látókörét annyira ki kell tágítania, hogy ráláthasson a rendszer minden tagjára, a benne folyó dinamikákra és a szükségletekre.
A tanároknak szükségük van arra, hogy érezzék az intézmény és az igazgató(ság) támogatását.
Feladatuk, hogy úgy kísérjék végig a szülőket a gyermekeik nevelésében, oktatásában, hogy közben nem foglalják el az apa, vagy anya helyét .El kell ismerniük az igazgató testület szerepét és azt kell tenniük, ami az ő feladatuk.
Az élvez elsőbbséget, akinek nagyobb a felelőssége !!!
Erkölcsileg sem helyes, hogy egy tanár rosszat mondjon egy kollégájáról és az is fontos,hogy megadjuk az életkort, a tapasztalatot és magát a jelenlétet megillető tiszteletet.
Minden embernek meg kell adni a neki és a helyének kijáró tiszteletet, mert csak így következhet be az az információáramlás és tapasztalatcsere, amely kölcsönösen gazdagítja a feleket.

• Nem tanári alkalmazottakkal való kötelék:
  Fontos, hogy a nem tanári alkalmazottaknak is megadják az őket megillető helyet és munkájukat el kell ismernie mindenkinek, aki csak az adott intézményben dolgozik.
  Nekik a többi alkalmazottal együtt kell a „hálózatban” tevékenykedniük, hiszen kizárásuk vagy tiszteletük hiánya működésbeli zavarokhoz vezethet. Ők azok akik meglehetősen közvetlen kapcsolatban állnak a családokkal, mivel gyakran ők képviselik elsőként az iskolát, ugyanis velük találkoznak először az intézménybe lépő szülők. Természetesen nekik is hűen kell képviselniük az iskola attitűdjét, tekintve ,hogy ők maguk is a rendszer részei.

4. Az iskola és a diákok közötti kötelék
Az a diák aki azt érzékeli, hogy családja és az iskola között jó a kapcsolat, az mindkét pólust maga mögött tudva biztonságot, támaszt él meg és képes lesz tanulni is.
A családi és az iskolai rendszer tagjai között fennálló zavaroknak közvetlen negatív hatása van a diákok magatartására, másrészt a rend megfelelő teljesítményt is hoz.
Az intézmények őrködnie kell azon, hogy minden tanulója éppen úgy teret nyerjen, mint azok családjai és nevelési-oktatási szükségleteiket mindig figyelembe kell vennie. Ez azt jelenti, hogy adekvátan reagálunk a diákok sokféleségére a tantervi módozatokra és átdolgozásokra, a szükséges, egyénre szabott módszerekre.

5.Tanárok közötti kötelék
A tanárok közötti kapcsolat és annak dinamikája alapvető jelentőségű az iskola működése szempontjából. Ha egy pedagógus egyedül elszigetelten dolgozik, nincs ereje nem tud kiteljesedni. Az iskola nem csupán a tanárok egy biztonságos tömörülése, ahol mindenki azt csinál amit akar. A diákok nevelésének-oktatásának sikeréhez fontos a tanárok egymás iránti tisztelete és az egységes fellépés, ugyanis ha mindenki mást mond és különböző dolgoknak tulajdonít értéket, a tanuló összezavarodik és könnyen a jó-rossz kettősségben vergődhet.
A pedagógus legyen referenciaszemély, aki összegyűjti és koordinálja mindazt, ami a diákokkal kapcsolatos

6. A tanár és hivatása
A tanárnak el kell gondolkodnia azon, hogyan is érzi magát szakmája gyakorlása közben, milyen elképzelésekkel vágott bele e munkába,
milyen a hozzáállása, hogy éli meg mindennapi tevékenységét.
Mindez azért is fontos, mert a diákok megérzik, hogy egy pedagógus szereti-e a hivatását, érdekli, lelkesíti-e tantárgya vagy sem.
Ez a tanulók tanulási motivációjának egyik alapeleme.
A hivatást a rendszer szempontjából úgy kell felfogni, mint sorsunkat, hiszen már kisgyermekként is saját szisztémánk története határozott meg bennünket.

7. A tanár –diák kötelék
A kötelékek e formája az egyenlőtlenek kapcsolata, ugyanis a pedagógus ad, a diák pedig elfogad; van közöttük bizonyos rangsorbeli távolság, egyenlőtlenség, amely soha nem szűnik meg.
Ez természetesen nem tévesztendő össze a közönnyel vagy az érzelmi távolságtartással. Nagyon is közel állhatunk diákjainkhoz, ám a bennünket megillető tanári pozícióból.
A tanár-diák viszony egyfajta segítő kapcsolat és Hellinger szellemisége alapján ebben is léteznek bizonyos rendek:
Ahhoz, hogy egy gyermeket, vagy kamaszt megfelelően kísérhessünk fejlődése útján, a pedagógust a tanítványát körülvevő teljes rendszerre irányuló érdeklődésnek és empátiának kell vezérelnie.
Ez megkönnyíti a tanár oktatómunkáját és a diák tanulását is.
Gyakran túlságosan az egyénre összpontosítunk. Szeretnénk őt megérteni, de ehhez – a rendszer szükségleteit szem előtt tartva – a maga kontextusában, kötelékeivel együtt kell vizsgálnunk.
Sok magatartási és tanulási probléma mögött, a háttérben a gyermek rendszerbeli zavara áll.
A pedagógusnak fenntartás nélkül kell kitárnia a szívét tanítványa családja felé, s ez a gyermeknek is megbékélést hozhat!
A pedagógus mint a diákokkal felelősséggel foglalkozó felnőtt a hierarchia legfelső szintjén áll, ennek minden következményével, jogaival és kötelességeivel.
Valódi pedagógiai kapcsolat akkor jön létre, ha a pedagógus a gyermek szüleivel minden pillanatban számol, lemond arról, hogy felül akarja múlni őket, és kizárólag nevelő-oktató munkájára szorítkozik.
-A pedagógusnak minden tanítványa egyéni, sajátos körülményeit figyelembe kell vennie, tiszteletben tartva a diák sorsa által meghatározott korlátokat!Tudnia kell, hogy a sajnálat csak gyengíti a gyermeket!
Az a helyes viselkedés ha tisztelettel tekintünk diákjaink sorsára és életére!
-A pedagógus csak azt adhatja, amire pedagógusként képes!
Tehát a diák és a család egyedül ilyen minőségben számíthat rá, és azt várhatják el tőle, ami az iskolai közegből adódik.

8. A diákok közötti kötelék
Egy osztály (csoport) tagjai különbözőek, ám ugyanakkor egyenlők is, és ugyanazon a hierarchiaszinten állnak. Mindannyian az osztályhoz tartoznak és mindenkinek megvan a maga helye!
Fontos, hogy e szellemben tekintsünk diákjainkra és hogy ők is így érezzenek és ezt képviseljék!
Az oktatási intézményekben megjelenő zavarok jelentős hányada: megfélemlítések, az abúzusok, a kizárások stb. esetei azért következnek be, mert nem tartják tiszteletben ezt a rendet.
Ha az egyik diák a másik fölé helyezi magát, bántalmazza vagy egyéb módon érvényesíti rajta hatalmát, az a hierarchia lépcsőfokain egy magasabb szintre emeli őt.
Ez gyakran olyan korábbi zavarokból és/vagy problémákból ered, amelyekkel az adott diák terhelt. Például, hogy nem illeszkedik tökéletesen saját családi rendszerébe, vagy nem az őt megillető helyet foglalja el abban.

9. A diákok és a tanterv köteléke
Minden pedagógiai intézményben lennie kell egy oktatási és egy – értékekre és emberi kapcsolatokra irányuló- nevelési tervnek.
Ahhoz, hogy a diáknak kedve legyen a tanuláshoz, meg kell találnia annak az értelmét és ehhez fejlődési szükségleteiből kell kiindulnia.
Pedagógusként az a szerepünk, hogy hidakat építsünk a diákok között éppen úgy, mint az ismeretek és a tanulók vonatkozásában. Mindez összetett és dinamikus módszerek kifejlesztését igényli a tanároktól; és amennyiben rendszerszemlélettel tekintünk a diákokra, úgy családi rendszerük tudattalan szinten lévő erőivel kerülünk kapcsolatba. Azokkal az erőkkel, amelyek a tanítás, tanulás során működnek, hatnak
Tiszteletben kell tartanunk és tudatosítani kell azt is, hogy tanítványaink családi rendszerük felől érezhetnek tiltást a tanulásra vonatkozóan (is) ezzel nagy belső konfliktusokat és zavart élve meg; olyannyira, hogy akkor is nehezen megy a tanulás, ha egyébként ezt semmi nem akadályozza meg.

10.A tanterv különböző területei közötti kapocs
A tanulóknak tudniuk kell, hogy a tudományos, azaz a műveltségi területekre irányuló tanterven belül szintén fontossági és hierarchikus rendszerek vannak. A tanterv számol mindazzal, amit meg kell tanulni, ami a világban történt. Ez az amit minden ország kormánya előír és akár meg is változtathat, ám a tanárok szerepébe és az intézmény valódi alapjaiba kevéssé nyúlhat bele. Ez is egy rend.
A diákoknak tudniuk kell, hogy van egy másik, a tevékenységekre, értékekre és szociális készségek fejlesztésére irányuló tanterv, amelyet minden iskola más és más módszer alkalmazásával valósít meg.

AZ A NÉHÁNY CÉL, AMELYEKRE KORÁBBAN RÁMUTATTUNK, A TANTERVBEN IS HELYET KAPHAT

1. Fogadtassuk el azt a szemléletet, amellyel tiszteletben tartjuk saját származásunkat és mások gyökereit.
2. Adjunk olyan eszközöket és alternatív megoldásokat, amelyek az agresszív megnyilvánulások, a konfliktusok (meg)-oldását teszik lehetővé!
3. Erősítsük a családi, az iskolai, területi, országos, a bolygónkhoz, az Univerzumhoz való tartozást és kötődést.
4. Közvetítsünk olyan jelentős, magához az élethez fűződő ismereteket, amelyek az emberi örökség részei!
5. Értelmezzük az emberi kapcsolatokban végbemenő változásokat a társadalmi mozgásoktól, a migrációtól kezdve a különféle családtípusokig, beleértve különélések, válások, az adoptálás témáit is!
6. Az életre neveljünk, hogy diákjaink megtalálják helyüket abban a világban, ahol élniük kell! Fontos, hogy legyen élettervük, legyenek céljaik!
7. Ne hagyjuk ki az elmúlás témakörét sem! Fejlesszünk a tanulókban olyan kognitív és emocionális készségeket, amelyek segítségével könnyebben szembenézhetnek a fájdalmakkal, a veszteségekkel.
8. Segítsük a bizonytalanság elviselését!
9. Legyenek képesek megfelelő célokat találni maguknak és erőfeszítéseket is tenni azokért, az esetleges kudarcok után pedig „felállni”.
10. Értékeljék a jó dolgokat, örüljenek és legyenek hálásak mindazért, ami megadatott nekik!
11. Legyenek képesek érzelmi kötelékeket létesíteni és különböző csatornákon keresztül (szóban, zenével, mozgás által, művészi módon stb.) kifejezni a tanultakat!
12. Tehetségükre és teljesítményükre alapozva segítsük önképük mind pontosabb kialakulását és identitásuk megélését!

Forrás: Mercé Traveset Vilaginés Rendszerszemléletű pedagógia (Elmélet és gyakorlat)