ELSŐDLEGES ÉS MÁSODLAGOS NAGYSÁG…
(részlet a  – 7 szokás című könyvből)

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a személyiségetika bizonyos elemei – a személyiség fejlesztése, a kommunikációs készségek gyakorlása, a befolyásolási stratégiák és a pozitív gondolkodás tanulmányozása – ne lennének a siker szempontjából hasznosak. Néha egyenesen nélkülözhetetlenek. Hiszem, hogy azok. De ezek másodlagos, nem pedig elsődleges jegyek.

Talán az történt, hogy amikor sajátosan emberi képességünket kihasználva az előttünk járó nemzedékek által emelt alapokra építkeztünk, akaratlanul is annyira elmerültünk a saját munkálatainkban, hogy megfeledkeztünk az alapról, amely az egészet tartja. Olyan régóta aratunk vetés nélkül, hogy a vetésről szinte már meg is feledkeztünk.

Ha mások befolyásolásának stratégiai eszközeit arra használom, hogy egy másik embert rábírjak az én akaratom szerinti cselekvésre, hogy jobban dolgozzék, több ösztönzést kapjon, szeressen engem és a többi embert, a jellemem azonban alapvetően hibás – kétszínű és alakoskodó vagyok -, hosszú távon nem lehetek sikeres. Kétszínűségem bizalmatlanságot szül és minden, amit teszek – legyen az akár úgynevezett hatékony kapcsolat építő technika -, egyszer manipulációnak fog tűnni. Lehet az ékesszólásom kifogástalan, lehetnek a szándékaim nemesek és önzetlenek, ha a környezetemben nincs meg a kellő bizalom irántam, nincs esélyem a tartós sikerre. 

                        A technikát az alapvető emberi jóság kelti életre.