Családállításon képviselőnek nevezzük azt, aki egy másik ember családi rendszeréből valakit megjelenít, képvisel. Egy több gyermekes édesanyát, egy alkoholista édesapát, egy meg nem született ikertestvért, egy idős nagyapát, egy korábban elhagyott jegyest vagy házastársat, egy testvért stb. stb. És hogy miért jó ez? Nos rendkívül gyakran elhangzik az életünkben, hogy – értsél már meg; igazán megérthetnéd; én megértelek; légy már megértő … De vajon elgondolkodunk-e, hogy amikor a másiktól ezt kérjük, akkor ez nem túl nagy kérés-e? Egyáltalán lehetséges-e? Lehetséges-e azt kérni egy az életét most kezdő fiataltól, hogy értse meg a szüleit akik már életük derekán vannak? Lehetséges-e azt kérni egy nagyobb testvértől, hogy értse meg az öccsét, húgát vagy éppen fordítva? Lehetséges azt kérni egy háziasszonytól, hogy értse meg vezető beosztásban dolgozó férjét, vagy fordítva? Lehetséges azt kérni egy nőtől, hogy értsen meg egy férfit vagy éppen fordítva? Lehetséges azt kérni az egyedülállótól, hogy értse meg azt akinek gyerekei vannak? Vagy azt kérni valakitől, értse meg milyen az amikor elhagynak vagy meghal egy szerettünk, amikor a másik még nem élt meg hasonló élethelyzetet? És még hosszan sorolhatnánk a példákat.
Kérhetjük… de az amit kapunk, nem az lesz amit kérünk. Ugyanis amit még nem éltünk át, amit nem tapasztaltunk meg személyesen, arról lehetnek elképzeléseink, mesélhet valaki róla vagy olvashatunk történeteket de nem érezhetjük ugyanazt. Érezhetünk szimpátiát, empátiát, vagy éppen felháborodhatunk, megítélhetünk valakit. Adhatunk figyelmet az illetőnek, vagy egyéb olyan dolgokat amelyek segítségére lehetnek a másiknak abban, hogy könnyebben viselje a helyzetét, sorsát de oly módon meg nem érthetjük, ahogyan azt ő szeretné. Sajnos könnyen odadobjuk egymásnak, hogy „én megértelek, de igazán… aztán a „mindent tudók” önelégültségével lépünk tovább, még nagyobb magányosságban hagyva a másikat.

Egy fiatalasszony aki még egészen kicsi volt amikor alkohol függő szülei meghaltak, telve volt haraggal és dühvel. Vádolta szüleit amiért így kellett felnőnie és hiányolta, hogy még abban az együtt töltött néhány évben sem érezte, hogy szeretik őt. Aztán egy alkalommal amikor képviselőként vett részt családállításon, egy alkoholista édesapa képviseletét kapta. Ezután egészen megváltozott. Döbbenten tapasztalta azt a bezártságot amit ennek az alkoholista édesapának a helyében élt meg, aki előtt ott állt a lánya, vágyakozva apja figyelmére és ő képtelen volt megmozdulni. De szeretet, az igenis volt benne. Ekkor született megértés és enyhülés a fiatalasszonyban, ugyanis ilyen módon lehetősége adódott “átélni” az édesapja belső állapotát, ami nem ellene irányult, hanem csak egyszerűen képtelen volt másképpen tenni.

Hát ezt jelenti képviselőnek lenni a családállítások alkalmával. Olyan élethelyzetekbe, olyan szerepekbe kerülhetünk, olyan belső állapotokat, érzéseket tapasztalhatunk meg amit egyébként a saját életünkben nem, vagy még nem, vagy egyáltalán soha nem lesz lehetőségünk megtapasztalni, ugyanakkor az ilyen módon való átélésük, rendkívül sokat jelenthet a jelenlegi kapcsolataink jobbá tételében vagy a múltbeli dolgaink rendezésében. Amikor családállításon segítőként veszünk részt, egyszerre nyújtunk segítséget egy másik embernek, hogy meglássa mi zajlik a családja „lelkében” és minden esetben valami különleges megélést, felismerést kapunk a saját életünkre vonatkozólag… Rendkívüli lehetőség arra, hogy ne csak gondolkodjunk, agyaljunk a kapcsolatainkat illetően, hanem mások szerepébe, élethelyzetébe „bújva” képesek legyünk úgy látni ahogyan ők látnak és úgy érezni ahogyan ők éreznek… Ezek után közelebb járunk majd a valósághoz amikor azt mondjuk valakinek, hogy… megértelek.