Kérlek benneteket nagy tudású bölcsek, mondjátok el nekem, miféle gonosz születhet abból, ami maga a színtiszta jóság?

Ekkor szólásra emelkedett az egyik mágus. Ha választ adsz a kérdésemre, választ adsz a sajátodra is. Mint tudjuk a gonosz létezik, de ha nem Isten, az egyetlen Úr teremthette, akkor ugyan kicsoda? Hol van az a másik Isten a gonoszság létrehozója?

Jézus pedig így felelt: amit Isten teremtett, az egyetlen Úr, az jó csak is jó lehet. Minden teremtett dolognak van színe, formája, hangja. Vannak színek, amelyek önmagukba véve tiszták ugyan, de más színekkel keveredve szennyé változnak; vannak tiszta hangok, amelyek másokkal vegyülve lármává válnak. Vannak dolgok, amelyek önmagukba véve tiszták, de ha más tiszta dolgokkal keverednek, méreggé válnak – olyan méreggé, amit az emberek gonoszságnak neveznek. A gonoszság tehát nem egyéb, mint a jó színek, jó hangok, jó formák keveredése. Az ember nem mindentudó, mégis van saját akarata. Van hatalma és ezt sok esetben arra használja, hogy összekeverje az Isten által teremtett színeket, hangokat, formákat. Valahányszor ilyet tesz, mindig létrejön valami, ami gonosznak tekinthető. A formák, legyenek jók vagy rosszak, élővé válnak s így jönnek létre a démonok, az ártó szellemek, de a jó szellemek is. A gonoszságot az ember teremti. Létrehozza majd megretten saját teremtményétől, elmenekül előle. A gonoszság ezen felbátorodik, követi az embert és tűzbe veti, ahol a kínok kínját kell kiállnia. A gonoszság és a kínzó lángok is az ember teremtményei, éppen ezért az emberen kívül senki sem képes arra, hogy eloltsa ezeket a tüzeket, szétfoszlassa ezeket a démonokat.
Jézus félrehúzódott és a mágusok közt egy sem akadt, aki vitába szállt volna vele.

A Vízöntő evangéliuma / Lévi H. Dowling