Sajnos nagyon gyakori, hogy valaki azt mondja: de én olyan kedvesen és udvarias szavakkal kértem, miért nem teljesíti hát amit szeretnék?!
Nagyon valószínű, hogy a kérésemet követelés formájában tálaltam és mivel a köztünk lévő rezgésminta határozza meg a továbbiakat, az illető azonnal védekezni, hárítani, vagy támadni fog.
Honnan tudom, hogy a kérésem kérés volt – e? Semmiképpen nem a kedveskedő szavakból. A válasz reakcióból.
Ha felelősségre vonástól vagy büntetéstől tarthatnak beszélgetőtársaink, akkor a kéréseinket követelésnek fogják hallani.
Amikor követeléssel állunk elő, az embereknek két választásuk marad vagy meghunyászkodnak, vagy fellázadnak.
Mindkét esetben kényszerítő erőt éreznek a kérés megfogalmazó felől és emiatt csökken az esély, hogy valódi együttérzéssel válaszoljanak. Minél többször hibáztattunk, büntettünk, vagy ébresztettünk bűntudatot másokban, amikor nem teljesítették a kérésünket, annál gyakrabban fogják a következő kérésünket is követelésként értelmezni.
Ráadásul a hatás más kapcsolatokra is kiterjed. Minél többször hibáztatták és büntették ismerősünket, illetve keltettek benne bűntudatot azért, mert nem teljesítette valaki kérését, annál nagyobb terhet visz bele a jövőbeli kapcsolataiba, és annál inkább fogja a mi kérésünket is követelésként értelmezni.
Honnan lehet tudni, hogy kéréssel vagy követeléssel állunk szembe?
Figyeld meg, mit tesz a beszélő, ha kérése nem teljesül!
Vizsgáljuk meg egy helyzetet.
János így szól barátnőjéhez Júliához:
„Egyedül érzem magam. Van kedved az estét velem tölteni?”
Ez vajon kérés vagy követelés volt?
Ez attól függ, hogyan reagál János egy esetleges nemleges válaszra.
Ha Júlia ezt mondaná:
„János, nagyon fáradt vagyok. Ha társaságra vágysz, próbálj meg valaki mást megkérni, hogy veled töltse az estét!”, és erre János így reagál: „Már megint csak magadra gondolsz.”, akkor kérése követelés volt.
Ahelyett, hogy együttérzéssel fogadta volna, hogy Júlia fáradt hibáztatta őt.
Ha a kérés nem teljesülését kritika vagy ítélet követi, akkor valójában lekövetelés hangzott el.
Forrás: Dr Marshall B. Rosenberg Erőszakmentes kommunikáció
Szólj hozzá!