A homályos megfogalmazás hozzájárul a lelki egyensúly felborulásához.

Hogy a homályos megfogalmazás miként járul hozzá a lelki egyensúly felborulásához, arra bemutatom egy depresszióval jelentkező betegemmel folytatott párbeszédemet. (Klinikai pszichológusi gyakorlatom során számtalanszor zajlott le efféle beszélgetés páciensem s köztem.) Miután együttérzéssel fordultam betegem érzései felé, párbeszédünk a következőképpen alakult:

MBR: – Mi az, amit szeretne, de nem kap meg?

Beteg: – Nem tudom, mit szeretnék.

MBR: – Sejtettem, hogy ezt fogja mondani.

Beteg: – Miből?

MBR: – Elméletem szerint azért esünk depresszióba, mert nem kapjuk meg azt, amit szeretnénk. Azért nem kapjuk meg, amit szeretnénk, mert sosem tanítottak meg minket arra, hogy hogyan kaphatjuk meg. Ehelyett arra tanítottak, hogy jó kisfiúk és kislányok, jó apák és anyák legyünk.

Ha ezt felvállaljuk, akkor nincs más választásunk, mint megbarátkozni a depressziónkkal. „Jóságunk” jutalma a depresszió. Ha rendbe akar jönni, akkor szeretném, ha tisztáznánk, mit szeretne igazán az emberektől, hogy élete kellemesebbé, szebbé váljon.

Beteg: – Csak azt akarom, hogy valaki szeressen. Ez olyan nagy kérés?

MBR: – Kezdetnek jó. Most szeretném, ha megmondaná, mit tegyenek az emberek, hogy az ön szeretetigénye kielégüljön. Én például most mit tehetnék ennek érdekében?

Beteg: – Tudja maga azt…

MBR: – Nem tudom. Szeretném, ha megmondaná, mit tehetnék én vagy más, hogy megkapja azt a szeretetet, amire vágyik.

Beteg: – Ez nehéz.

MBR: – Igen, nehéz lehet pontosan megfogalmazott kéréseket kimondani. De gondolja meg, milyen nehéz másoknak teljesíteni azt olyan kéréseket, amelyekkel még mi magunk sem vagyunk tisztában!

Beteg: – Kezd világossá válni, mivel tudnák mások a szükségleteimet kielégíteni, de szégyellem.

MBR: – Igen, gyakran kényelmetlen. Tehát mit szeretne kérni tőlem és másoktól?

Beteg: – Ha valóban belegondolok abba, hogy mit is kérek, amikor azt várom el, hogy szeressenek, akkor valójában arra vágyom, hogy találják ki a kéréseimet, mielőtt még nekem azok eszembe jutnának. És azonnal teljesítsék is őket.

MBR: – Hálás vagyok a világos beszédéért. Remélem, belátja, hogy ilyen módon nemigen fog olyan embert találni, aki az ön szeretetigényét ki tudja elégíteni.

Amit fontos megemlítenem! A fentiek nemcsak már diagnosztizált krónikus depresszió esetében érvényesek. A legtöbb ember nem jut el orvoshoz, vagy egyébb segítőhöz, mert elfogadja az apátiát, boldogtalanságot, örömtelenséget az élet természetes alapállapotaként!! Már régen nem tudja megfogalmazni, valójában mit is szeretne és azt sem, hogy mit érez. Vagyis nincs kapcsolatban saját magával. És fordítva is igaz. Mivel nincs, – mert nem tanulta meg, hogy mit jelent és hogy hogyan tegye ezt – , kapcsolatban önmagával, így el sem jut addig, hogy világosan megfogalmazza az érzéseit vágyait, fontosságait.

Részlet A szavak ablakok vagy falak című könyvből