A fájdalom azt jelenti, hogy visszavonultunk egy adott helyzetből, mert túl nehéznek tűnt, vagy elhúzódtunk másoktól, mert nem volt kedvünkre való az, amit mondtak, tettek. Ez a visszavonulás lehet csak belső, ahol látszólag ugyan, de megmarad a kapcsolat, vagy olyan ahol ténylegesen is megtörténik ez a visszavonulás, mert úgy döntünk, hogy megszüntetjük a kapcsolatot, elvágunk minden szálat, és aztán amelynek végül is az lesz az eredménye, hogy akár évekig nem beszélünk és – bár titkoljuk,- de mélyen magunkban szenvedünk. Ha nem dolgozzuk fel, akkor még évekkel később is szenvedést okoz, ha a tudattalannak olyan helyeivel kerülünk kapcsolatba, ahol elvágtunk egy szálat, ami egy régi baráthoz, családtaghoz vagy saját énünk egyes részeihez kötött.

Mert gyakran előfordul, hogy gyerekkorunkban traumát vagy fájdalmat élünk át, emiatt leszakítjuk és eltaszítjuk magunktól énünknek azt a részét, amelyről úgy gondoljuk, hogy a bajt okozta. Ha elnyomjuk ezeket a részeinket, akkor meg is feledkezünk róluk, aztán azt is elfelejtjük, hogy valamit elfelejtettünk. De a fájdalmunk ekkor is annak az eredménye, hogy elvágtunk egy szálat…

A munkám során, bármely módszerrel is dolgozom, valójában mindig ugyanazt teszem. Segítek a hozzám fordulóknak abban, hogy újra közeledjenek…. önmagukhoz, egymáshoz, ”Istenhez”.

A világ gyógyulásának titka ugyanis a közeledésben és az elkülönülés illúziójának leküzdésében rejlik. Lehet visszahúzódni és elvágni szálakat, de valójában mégis lehetetlen, mert a kötelékek megléte természetes állapot. Látszat világban élünk, úgy tűnik, mintha mindenki egyedül lenne, mintha szigetek lennék, de ott lenn a mélyben mindannyian össze vagyunk kötve, mint ahogyan a szigetek is egy szárazföldből emelkednek ki, csak nem látunk a tenger mélyére.

Ez a családállításokon mutatkozik meg igazán jól, ahol egy (eltemetett) fájdalom feloldásához egyszerre több generációt jelenítünk meg. A kötelékek adottak, ha akarjuk, ha nem. Ekkor újra  felismerhetjük azt, ami már létezik, és a családállítás során újra átélhetjük az együttlét és összekapcsolódás érzését, ami erővel tölt el mindenkit. Az egyik nagyon gyakran használt oldó mondat, amelyet két személy között ilyen eseteknél alkalmazok így hangzik „nagyon haragszom rád,… mert annyira hiányzik a szereteted” és eközben egy kis lépést kell tenni afelé, akire haragszik az illető. Majd addig ismételjük ezt a mondatot és mozdulatot, amíg a két ember összeér. Minden alkalommal megrázó látni, ahogyan feltör a mélybe zárt szeretet és a két ember összeölelkezik. A gyógyulás egyik formája, hogy térjünk vissza oda, ahol a fájdalom kezdődött, és közeledjünk afelé, akitől elzártuk magunkat…