Ahhoz, hogy erre a kérdésre egyáltalán valamilyen választ tudjunk adni, az kell, hogy valamelyest  tisztázzuk, hol tartunk most az ember belső fejlődését illetően, hiszen a  külső világunk a belsőnk megjelenítődése.

Ennek rövid felvázolására, szemléltetésére, forrásként Dr David R. Hawkins A tudatszintek meghaladása című könyvét és kalibrált Tudattérképét használom. (táblázat lásd alul)

A Megnyilvánulatlantól a Megnyilvánultig vezető úton magának a tudatnak az energiája lépett kölcsönhatásba az anyaggal és Isten megnyilvánulásaként ebből a kölcsönhatásból keletkezett az élet – írja  Dr David R. Hawkins.
Az élet legkorábbi,  állati megjelenési formái nagyon kezdetlegesek voltak és nem volt veleszületett, belső energiaforrásuk. Ezért túlélésük a külső forrásokból származó energia megszerzésétől függött. Ez nem jelentett gondot a növényvilágban, ahol a klorofill a megfelelő vegyi folyamatok révén magától alakítja át a napenergiát a szükséges anyagokká. Az állatoknak a külvilágból kellett megszerezniük mindazt, amire szükségük volt, és ez az alaphelyzet teremtette meg aztán az ego lényegét, amit a mai napig is elsősorban az önérdek, a szerzés, a területhódítás és más élő szervezetekkel a túlélésért történő versengés jellemezte.
Az ego nekünk embereknek, a biológiai örökségünk része. Ha az eredetét és a túlélésben játszott  eredendően fontos szerepét megértjük, az ego nagyon hasznosnak tekinthető. Ráadásul azt is fontos megjegyezni, hogy az ego jellemzői közé tartozik a kíváncsiság, a keresés, és ezt követően a tanulás is.
Az evolúció előrehaladtával az információ megszerzéséhez, tárolásához, feldolgozásához, összehasonlításához, beépítéséhez, osztályázásához, összefüggések felfedezéséhez szükséges intelligencia jellegéből adódóan, a túlélési módszerek egyre kidolgozottabbak lettek.
Ez a megfigyelés az “intelligens tervezés”  elméletének az alapja, amihez nincs szükség semmilyen Istennel vagy Teremtővel való elgondolásra.

Az élet aztán egyre magasabb szintű létformákká fejlődött.

Az egyre bonyolultabb műveletek elvégzését megkönnyítette az előagy és prefrontális kéreg kialakulása, ami az emberi intelligencia anatómiai központja. Az állati ösztönök túlsúlya miatt azonban kezdetben az intelligencia is a primitív ösztönöket szolgálta. Így a prefrontális kéreg az állati túlélési késztetéseknek rendelődött alá.
Az emberben lakó szívósan kitartó primitív  egót az önzés nárcisztikus lényegének nevezzük, ami az önérdekűséget, mások jogainak semmibe vételét jelzi, valamint azt, hogy másokat inkább ellenségnek, versenytársnak, nem pedig szövetségesnek tekintünk.

A biztonság kedvéért az ember azonban csoportokba szerveződött, és felfedezte a kölcsönösség és együttműködés előnyét, ami ugyancsak az állatvilágra, főként az emlősök és madarak világára jellemző csapatokba, falkákba, családokba tömörülés mintáját követte.

Az ember tudatszintje lassan fejlődött. Buddha születésének idején az emberiség össztudatszintje 90-es volt, Jézus Krisztus születésekor elérte a 100-as szintet, ezt követően pedig az utóbbi kétezer év során lassan 190-es szintre emelkedett, ahol évszázadokon át stagnált, egészen az 1980-as évek végéig. Jelenleg az emberiség egészének körülbelül 78%-a a 200 alatti tudatszinteken kalibrál. Ez azt jelenti, hogy a világ népességének közel 80%-a még mindig 200 alatti tudatszinten kalibrál, tehát az elemi állati ösztönök, késztetések és magatartás módok rabja. Ezeken a tudatszinteken való élés során, az emberi lény még mindig mások kárára szerzi be energiáját , és mivel a túlélés a szerzésen múlik, másokat riválisnak, versenytársnak és ellenségnek tekint. A 200-as tudatszintig tehát az élet fokozottan rivalizáló és önérdekű. Mivel másokat potenciális ellenségnek tekint, mai kifejezés móddal élve azt mondhatnánk, hogy birtokló, versengő, ellenséges, szélsőséges esetben pedig agresszív és kegyetlen.

A 200-as szinten megtörténik az elmozdulás egy szelidebb magatartás felé, az a feletti szinteken az élet pedig harmonikussá válik. De hogyan jutunk el “oda”?

A  kalibrált Tudattérkép legnagyobb jelentősége abban rejlik, hogy a 200-as az a kritikus szint, ami elválasztja az igazságot a hamisságtól. Következésképpen a 200 feletti szintek, amelyek  logaritmikusan növekednek, az Erő szintjeit képviselik, míg a 200 alattiak az erőre (erőszakra) hagyatkoznak, legyen az akár érzelmi, fizikai, társadalmi erő, akár annak bármilyen egyéb megnyilvánulási formái. Mit jelent ez?
Az ego örökölt belső elmefolyamatainak automatikus melléktermékek egyfajta tudatlanság, ami a 200-as szint alatti mezőkben való (túl)élést jelenti. Mivel jelenleg kollektíven ezek a tudatszintek a meghatározóak így a megszületésünket követő időszakban ezekből áll össze a valóságunk, amiből egy hamis ént “hozunk létre”, ez válik a személyiségünkké amivel azonositjuk a lényünket. A szóban forgó személy aztán a saját tudatszintjeihez vonzódik, annak befolyása alatt áll és annak megfelelő gondolatai, élettapasztalásai lesznek, amelyek által csak egy bizonyos módon tud gondolkodni, benne maradva így egy zárt rendszerben, amely a – gondolkodás- döntés- viselkedés- tapasztalat – érzés – gondolkodás köre. Az hamis énre épülő személyiség nem tud és nem is mer nagyobbat gondolni mint a saját valósága.

További fontos tény azonban, hogy a 200-as tudatszinten az agy fiziológiai folyamatai drámai változáson mennek keresztül, ami esélyt ad az emberi lénynek rálátni az önmaga hamis énjére, egyúttal, ráébredni az igaz önvalójára. Ehhez nagy BÁTORSÁG kell. Nem véletlen – ha megvizsgáljuk a Tudattérképet láthatjuk, – hogy itt történik meg a VÁLTÁS

A fenti filmrészletben a főszereplő felteszi a kérdést. Mi jön ezután?
Véleményem szerint a feladatunk abban áll, – most már nemcsak szakmai vagy tudományos körök szintjén,- hogy megismerjük az evolúciós örökségünk azon részét amit ego/ elme szerkezetnek nevezünk, tudatosítsuk a működését és mozduljunk el a még mindig nagyon meghatározó “befolyása” alól.

A kérdés megválaszolása előtt  vizsgáljuk meg:

• Hol tartunk most? – (címszavakban) :
  fizikai lények vagyunk  – ego/elme irányítás –  múlt/jövőben élés – túlélés – túlélésközpontú érzelmek – akció/reakció – az energiát egymástól raboljuk különböző hatalmi drámák által, nem tudatosan – hamis én – racionális elme – világunknak az öt érzékszer általi észlelése – Newtoni modell, ok-okozat, lineáris dinamika – a valóság 0,00001%ra figyelünk-
  AKARÁS – erőlködés
• Mi jön ezután? ( címszavakban):
  szellemi lények vagyunk fizikai testben – Szív/magasabb Elme vezetése – jelenben élés -teremtés – emelkedett érzelmek – éberség, önmegfigyelés  – a Forráshoz kapcsolódunk energiáért – igaz én –  hit, intuició – az öt érzékszerven túli érzékelés- Kvantum modell, metafizika, kvantumfizika nemlineáris dinamika – a valóság 99,9999% ra figyelünk – ELENGEDÉS – odabízottság

Az evolúció folyamata szüntelen zajlik, csak piciny egyéletbeli személyiségünk számára ez alig érzékelhető. Viszont ami nagyon is érzékelhető és tudatosítható az a létállapotunk, – amiből már ki lehet indulni, különösen, hogy nagy mennyiségű hasznos tudás áramolt be a “térbe”, a kritikus tömeg megjelenésének köszönhetően. amelynek segitségével dolgozhatunk az önmagunk tudatszintjének emelésén.

Azok akik jobban érzékelik ezt a változást és belső vágyuk van tudatosabban megélni ezt a folyamatot, nekik ajánlom a hamarosan induló különböző csoportos alkalmainkat.