Honnan jönnek a tudat alatti meggyőződések?

A kutatások azt mutatják, hogy hétéves korig az agyunk hipnagógiás vagy álomszerű állapotban van, amikor az elme mindent magába szív a környezetéből. Ez alatt az idő alatt az ember szó szerint olyan, mint egy kis szivacs, és azzal tölti a napjait, hogy begyűjt minden lehetséges információt a körülötte lévő világból. Ilyenkor még nincsen semmiféle szűrő, ami arra utalna, hogy mi a helyénvaló és mi nem. Minden csak információ, amit fel kell jegyezni és minden részletét tárolni.

Ebbe beletartoznak azok a dolgok is, amiket később a jó, a rossz és a csúfként azonosítunk – a bírálatok, részrehajlások, kedvelések és nemkedvelések, és a körülöttünk élők – különösen az elsődleges gondviselők – viselkedési mintái. A jezsuita rend alapítója, Loyolai Ignác, talán pontosan e miatt a fogékony elmeállapot miatt mondta, hogy „Adjatok egy gyermeket a kezem alá hétéves koráig, és én egy embert adok vissza.”
Ha nem is a mai szabvány szerinti tudományos értelemben, de Loyolai Ignác minden bizonnyal tisztában volt a tudat alatti elme erejével, és tudta, hogy ha a jezsuiták vallási értékeit fiatal fiúk fejébe csepegteti bele, ezek a tanok szolgálnak majd alapul a felnőttkori meggyőződéseiknek. William James kétségtelenül ugyanerre gondolt, amikor azt mondta: „Ha rájönnének a fiatalok, milyen hamar sétáló szokáshalmazokká válnak, akkor talán nagyobb figyelmet szentelnének a viselkedésüknek, amíg még formálható állapotban vannak.”

Akár egy jezsuita iskolában, akár a családi otthonunkban vagyunk, valósággal elmerülünk mások tapasztalataiban és élményeiben, egy olyan korban, amikor ezeket egyszerűen csak letöltjük, mindenféle szűrő és megkülönböztetés nélkül. Tehát egyáltalán nem meglepő, hogy mások meggyőződései válnak annak alapjává, amit igaznak tartunk a világgal és saját magunkkal kapcsolatban. Azon a helyen, ahol létrehozzuk a meggyőződéseinket, nyilvántartást vezetünk minden egyes nézőpontról, amellyel életünk korai szakaszában találkoztunk beleértve minden alkalmat, amikor azt mondták nekünk, hogy bármivé lehetünk, amivé szeretnénk, és azt is, amikor azt vágták a fejünkhöz, hogy úgysem lesz belőlünk semmi. Könnyű belátni, hogy mások nézőpontja miért lesz a meggyőződésünkké.

A legmélyebb meggyőződéseink közül sok a tudatalattiban rejlik, s ezek akkor keletkeznek, amikor agyunk állapota hétéves kor előtt megengedi, hogy magunkba szívjuk mások gondolatait.

Forrás : Gregg Braden / A valóságkód / Bioenergetic kiadó2022