…és akkor, amikor szervezetét már teljesen kifárasztotta, kitette magát minden lehetséges eljárásnak, kimerülten és csalódottan, eljött hozzám családállítást kérni… gyermeket szeretne mindenáron! Hinni már nem nagyon hitt benne de akarta!! Tudok-e segíteni, szegezte nekem a kérdést.

Élet és halál kérdése Isten kezében van – mondtam. Arról nem nyilatkozhatok, hogy mi a szándéka, de hozzá kezdhetünk „megnézni”, hogyan, milyen állapotban van a teste és lelke. Nem azt, amit ő gondol erről, hanem ami valóban van.

Arra kértem a fiatalasszonyt (nevezzük Kittinek), hogy válassza ki a jelenlevők közül azokat, aki a méhét a két petevezetéket és a két petefészket fogja képviselni. Oly módon állítottam be őket a térbe, ahogyan azok a női testben is kapcsolódnak egymáshoz. Sokaknak bizonyára furcsa, de a szervek is tudnak „beszélni” és el tudják mondani, hogyan érzik magukat. Bizony, amikor beállítottam Kitti képviselőjét szembe a saját szerveivel azonnal elindult először csak nonverbálisan, majd verbálisan is a kommunikáció. Kitti képviselője vonaglott, unta és fárasztónak találta az egész helyzetet és különben is hagyják már őt végre békén. A szervek, különösen a méh, jelezte úgy érzi, le van nézve. Kitti fölényesen, lekezelően bánik velük. Eközben a „szervek” elengedték egymás kezét, volt, aki csendben a földre ült, volt, aki feküdt, de mindannyian kimerültek és csalódottak voltak. Ugyanakkor még mindig várakozóan tekintettek a Kittit képviselő lányra és közölték vele, hogy „szükséged van ránk!” Megkérdeztem a valódi Kittit kire emlékezteti őt a méh és mire emlékezteti őt ez a helyzet. Úgy találta a méh az édesanyját juttatja eszébe. Olyan csendes és szelíd. De bizony ő nem olyan, mint az őt képviselő lány. Talán húsz évvel ezelőtt olyan volt de már nem olyan. Húsz évvel ezelőtt csak azt akarta, hagyja őt mindenki békén, durva és elforduló volt a szüleivel szemben. Amikor valaki azt akarja, hagyják már őt békén, akkor valójában nem azt akarja, de a meg nem kapott szükségletei elhatalmasodott sértettséggé változnak és gátolják az odafordulásban. A szervek közül kettő „átalakult” édesanyává és édesapává, és azonnal kibontakozott ez a fiatalkori dinamika. A szülők próbálkoztak, kérleltek. Eközben Kitti képviselője elfeküdt a földön, sértetten a kezébe temette arcát, nem reagált semmire. Ekkor beállítottam az első kapcsolatát (nevezzük Zsoltnak) akinek hatására Kitti képviselője megmozdult. A fiú lekezelően, bántóan és birtoklóan lépett fel. (Itt megjegyzem, amikor  jeleztem, hogy beállítom az első kapcsolatát képviselő fiút a valódi Kitti rémülve tiltakozott, hogy ő nem akarja látni és újra átélni azt, ami közel 20 évvel ezelőtt történt.) Sikerült megnyugtatnom és beleegyezett, hogy folytassuk a munkát. A Kittit képviselő lány megalázva és félelemtől reszketve ismerte fel a helyzetét. A szüleit nem találta elég jónak és hiába fordult el tőlük, – mástól remélve amit ott nem kapott meg -, még rosszabb helyzetbe került. Lassan sikerült ezt elismernie és megbékélve továbblépnie. Vagyis vissza a szüleihez. Megszűnt a vonaglás és fölényeskedés. Letérdelt a szülei elé és képes volt kifejezni, hogy valójában mire is lett volna szüksége. Figyelemre, együtt töltött időre..
A szülők megtörten nézték végig lányuk vergődését, majd boldogan fogadták közeledését… ezzel itt lezártam az állítást. Nos nem tudom Kittinek születik- e majd gyermeke, mert amint fentebb említettem: élet és halál kérdése Isten kezében van. De mindenképpen sikerült kitisztítani a szervezetéből olyan múltbeli negatív élményeket, amelyek ott „tárolódtak” a méhében.