Amikor valaki elmeséli egy problémáját vagy nehéz élethelyzetét és mi az ő oldalára állva azonnal megpróbáljuk vigasztalni, tanácsot adni neki vagy éppen kioktatni, leinteni, akkor gyakran empatikusnak hisszük magunkat, pedig ez nem az. Ez szimpátia vagy antipátia. Empátia adása során beleképzeljük magunkat a másik helyzetébe, amennyire csak képesek vagyunk rá és „együtt vagyunk vele abban a helyzetben”, amíg arra szüksége van… Neki adjuk az osztatlan figyelmünket, az aktív jelenlétünket, de nem mi érezzük azt amit a másik érez, ugyanis ha magunkévá tesszük a másik érzelmeit, vagy ezzel kapcsolatosan a sajátjaink árasztanak el, akkor nehéz lesz empátiát adni neki. Az empatikus megértés a szívből jön, nem racionális. Az empatikus figyelmünkkel, jelenlétünkkel egy Erőteret hozunk létre, ahol a beszélő biztonságban érzi magát és ebből töltekezve, legtöbbször Önmaga jön rá a hogyan továbbra…
Az életeseményeink megosztása során elsősorban empátiára van szükségünk és valószínűleg mások is így vannak ezzel amikor hozzánk fordulnak problémáinkkal.

 Hétköznapi példák a szimpátiára vagy antipátiára:
• Bizonygatás — „Hidd el, hogy úgy van, ahogy én mondom!”
• Bölcselkedés — „Semmi nem véletlen.
Ez a tapasztalat még hasznodra válhat.”
• Diagnosztizálás — „Te már paranoid vagy!”
• Dicsérés — „Erős vagy, megbirkózol vele!”
• Együtt kesergés — „Ezt tette veled?!”
• Elemzés — „Nem vagy te egy kicsit irigy?!”
• Ellentmondás — „Nem hiszem, hogy reménytelen a helyzet.”
• Felülmúlás — „Tudnád, mi történt velem!” „XY még rosszabbul járt.”
• Figyelem elterelés — „Ugyan már, gondolj valami vidámabbra!”
• Győzködés — „Hidd el, hogy jót akarok neked!”
• Hibáztatás — „Te tehetsz róla.”
• Javítás — „Az segítene, ha…”
• Kérdezősködés — „Hogy történt? Mikor kezdődött?”
• Kiértékelés — „Ha nem lettél volna ilyen durva…”
• Kijavítás — „Nem úgy van az.”
• Kioktatás — „Ez jó lecke volt!”
• Leintés — „Ne izgulj, hagyd már abba!”, „Mit parázol?”
• Leintő bíztatás — „Ne izgulj, fel fog hívni!”
• Lekicsinylés — „Fel a fejjel, ne törj le emiatt!”
• Lezárás — „Ne is törődj vele!”
• Magyarázás — „Csak azért mondta, mert…”
• Magyarázkodás — „Én fel akartalak hívni, de…
• Mesélés — „Erről az jut eszembe, hogy…”
• Önhibáztatás — „Bocsánat, észre kellett volna vennem…”
• Részvét — „Ó, Szegénykém! Úgy sajnállak!”
• Szerelés — „Ezt kell tenned, és minden megoldódik.”
• Tanácsadás — „Szerintem tedd ezt és ezt…”
• Vigasztalás — „Nem a te hibád, te minden tőled telhetőt megtettél!”

A fentiek közül melyiket ismerjük jól az életükből? Észrevesszük-e amikor ezeket alkalmazzuk és megfigyeltük e már, hogy milyen hatást váltanak ki másokból? Vajon amikor szimpátiát vagy antipátiát alkalmazunk, akkor azzal mit akarunk elérni, önmagunk számára? Például: vigasztalás, figyelem elterelés – amikor a másik szomorú, akkor bizonytalanná válunk, mert a másik kiegyensúlyozott állapota biztonságot jelent számunkra, ezért minél gyorsabban vissza akarjuk állítani a számunkra megszokott állapotot. Amikor szimpátiát vagy antipátiát adunk, akkor valójában csak önmagunkra figyelünk nem a másikra.
Amikor empátiát adunk a Kedvesünknek, gyermekünknek, egy barátnak ismerősnek, akkor az remek alkalom arra, hogy jobban megismerjük Őt…