Valaki értem imádkozik…  Imacsoport Június 29-én

Minden gyermeknek szüksége van egy imádkozó édesanyára. És persze imádkozó édesapára is. És minden férjnek szüksége van egy imádkozó feleségre, és minden feleségnek szüksége van egy imádkozó férje. És bizony a szülőknek szükségük van imádkozó gyermekekre, a nagyszülőknek szükségük van imádkozó unokákra és egyáltalán, a felmenő ősöknek, szükségük van imádkozó őket követő generációkra.

Hogy miért? Ahhoz, hogy megértsük ennek fontosságát, először is tudnunk kellene, hogy mi az ima, mi a jelentősége, és hogy valójában mit is teszünk, milyen folyamatokat hozunk mozgásba, önmagunkban a másikban és a kapcsolatainkban, a „térben” amikor imádkozunk.

A TUDOMÁNY VALLÁS NÉLKÜL SÁNTA, A VALLÁS TUDOMÁNY NÉLKÜL VAK – írja Einstein, és még mielőtt valaki arra gondolna, hogy az imádság nem egyéb, mint csak valami vallásos szertartás és gyermeteg lelkületű tevékenység, annak talán szokatlanul hangzik az, hogy a helyesen alkalmazott ima, új idegpályák kialakítását is jelenti. Új agyi kapcsolódások lehetősége, új paradigmák, élhetőbb és emberibb programok létrejötte, azok helyett, amelyek generációról, generációra terjednek – a tudatlanság következményeként.

A helyesen alkalmazott ima folyamán félreállunk az útból. Átlépünk a megjósolható és ismert eredmények Newtoni világából a megjósolhatatlan és ismeretlen kvantum lehetőségek világába.

Az imádkozás felelősség és lehetőség is egyben.

Sigmund Freud több mint száz éve felismerte, hogy a traumás újrajátszás vagy „ismétléskényszer”, ahogyan ő nevezte, a tudatalatti próbálkozása, hogy újrajátsza a megoldatlant, hogy aztán „helyrehozhassuk”.A múlt eseményeinek az újraélésére irányuló tudatalatti késztetés működhet annak a folyamatnak a hátterében is, amikor családok generációi ismétlik a megoldatlan traumákat.

Shakespeare pedig így ír:
És tűnt bánatok új bánata hasgat
S ahogy kín kínra feltámad megint,
bús számláját sok panaszolt panasznak,
nem először fizetem újra mind.

Nagyobb részünk fel sem ismeri, hogy az életünk forgatókönyvének alapjait valaki más rakta le, és csak betegségek, nehéz sorsesemények vagy a szeretteink szenvedése “ébresztget”. Másokat még az sem, megint mások élik, tudják és keresik a gyógyulást az értelmetlenek tűnő küzdelmekre, szenvedésekre, de az elme nem ad valódi kiutat. Az elme csak “kezeli” a helyzeteket. Megoldásai  átmeneti megkönnyebbülést hoznak, s miközben ezekben megpihenünk, észre sem vesszük, hogy valójában nem változott semmi, csupán egy új kör kezdődött. Talán ugyanazokkal az emberekkel, talán másokkal, más életeseményekkel, más körülmények között, de az alapok továbbra is a tudattalanból visszajátszódó emlékek.

A Szentírásban ez áll: Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy ismerek majd, ahogy én is megismertettem. (1Kor 13,13)

Az imádság nem pusztán egy vallásos szertartás. Az imádság elválaszt és összeköt. Elválaszt a homálytól, az önmagunk és egymás torz észlelésétől, az örökölt programoktól, a „panaszolt panaszoktól” és összeköt az Istenivel, az inspirációval a szeretet energiával.

Két dolgom van ezen a világon – írja Dr. I. Hew Len, aki pszichiáterként imádsággal gyógyította a klienseit. Az első, hogy javítsak a dolgokon. A második, hogy felébresszem az „alvókat”.

A feladataimat pedig csak úgy teljesíthetem, ha saját magamon dolgozom.

Ha valaki érez hívást arra, hogy megismerje, megértse a fentieket, aki vágyik szabaddá lenni a megörökölt fájdalmas sorsminták, emlékek ismétlődéseitől és kész saját magán dolgozni „imádság” által azt várom erre a rendkívüli csoportos munkára.

                               2019 június 29.én 9:00 – 16:00 (tudományos szemlélet)
                               2019 július 13.  9:00 – 16:00 (integrál szemlélet)
                               2019 szeptember (biblikus szemlélet)

Bejelentkezés:
Tel.: 06 30 9 631 777
Emailcím: ildikomagera@gmail.com
Helye: Nyíregyháza Szabadág-tér 12b. 3em ajtó 23/ kapucsengő 23

A béke velem kezdődik

Magera Ildikó