Minden érzékszervünkkel felvesszük az információkat, és feltételezzük, hogy ezeket az információkat tárgyilagosan és torzításmentesen látjuk és halljuk. A sejtmemóriában tárolt emlékek, amelyek lehetnek öröklött, nyelv és logikus gondolkodás előtti emlékek és traumatikus emlékek, nagyon is meghatározzák azt, hogy mit látok és hallok. Egy átélt traumatikus élménynek az összes tényezője közül bármelyik kiválthatja, hogy az egészben megélt érzések újra aktiválódjanak.

– Pl. Az egyik fájdalmas traumát átélt esemény során, valaki sárga nyakkendőt viselt. Ennek önmagában semmi köze nincs a traumához, de mégis később a sárga szín, (virág,autó,ruha,stb) képes szorongást, pánikot, aggodalmat, zavarodottságot kiváltani. A trauma ebben az esetben olyan erős lehetett, hogy az elménk eldönti, bármi, ami csak távolról is hasonlít az eredeti fájdalmas eseményre, biztosan újra aktiválja azt azért, hogy ezáltal készenlétben lehessünk, mert ha az esemény még egyszer megtörténne, talán nem élnénk túl. Ez egy túlzott reakció az elménk részéről.

Emlékek; asszociációk