MIRE ÉPÜLT „HÁZAD”?
Személyiség – és jellemetika

Dr Stephen R. Covey, a Kiemelkedően eredményes emberek 7szokása című önfejlesztő könyvében a következőket írja.

Párhuzamosan egyéb kutatásaimmal, alaposan elmélyedtem az Egyesült Államokban 1776 óta publikált sikerirodalomban is.
Könyvek, folyóirat- és újságcikkek, tanulmányok, esszék százait olvastam  vagy tekintettem át a hétköznapi pszichológia, az önfejlesztés és az önmenedzselés témakörében. Sikerült meglehetősen pontos és átfogó képet kapnom arról, miként vélekedik egy szabad és demokratikus nép a sikerről, az eredményes, sikeres életről és a hozzá vezető útról.

A több mint kétszáz év gondolati termését felölelő anyag feldolgozása közben döbbenetes összefüggés bontakozott ki előttem.

Saját fájdalmas gondjaim, és azoknak az embereknek a magánéleti és kapcsolati problémái, akikkel az elmúlt évek alatt a munkám révén szorosabb kapcsolatba kerültem, fokozatosan elvezettek addig a felismerésig, hogy az elmúlt ötven év sikerirodalma kifejezetten felszínes. Szinte kizárólag a siker, a sikeres személyiség, pozitív társadalmi imázs kialakításának külsőségeivel foglalkozik, a gondok megoldására csupán gyorstalpaló technikákat, elsősegély – módszereket, szociális sebtapaszokat és fájdalomcsillapítókat ajánl, vagyis olyan módszereket, amelyek legfeljebb gyors tünetelhárításra alkalmasak, de a problémák mögött meghúzódó krónikus bajok még csak nem is tudatosulnak, tehát később bármikor kiújulhatnak vagy tovább fertőzhetnek.

Mindezzel ellentétben az első százötven év szakirodalmának jelentős munkái szinte kizárólag azzal foglalkoztak, amit jellemetikának nevezhetnénk, és ami ezek szerint a siker valódi alapja – olyan dolgokkal, mint feddhetetlenség, tisztesség, alázat, hűség, mértékletesség, bátorság, igazságosság, türelem, szorgalom, egyszerűség és szerénység, valamint az a híres szokás, hogy másokkal úgy bánjunk, ahogy szeretnénk, ha mások velünk bánnának.

A jellemetika azt tanítja, hogy a sikeres életnek alapelvei vannak, és az emberek csak akkor érhetnek el igazi sikert és tartós boldogságot, ha ezeket az alapelveket megismerik, és belső jellemvonásukká teszik.

Nemsokkal az első világháború után azonban a sikerről vallott alapvető szemléletmód eltolódott a jellemetika felől egy olyan irányba, amit talán személyiségetikának nevezhetnénk.
A siker titkát egyre inkább a személyiségben, a társadalmi megítélésben vélték felfedezni, a hozzáállás és viselkedés, a készségek és a technikák tökéletesítését javasolták annak érdekében, hogy megkönnyítsék mások befolyásolását és bizalmuk elnyerését. Ez a személyiségetika két területre összpontosított: az egyik a másokkal való kapcsolattartás, a másik pedig a pozitív lelki beállítottság lett. Ennek a filozófiának a fő tételeit ösztönző és sok esetben helytálló szállóigékben fogalmazták meg, például: „A hozzáállásod határozza meg a helyzetedet.” Vagy: „Amit az elméd képes kigondolni és elhinni, azt el is tudod érni.”

A személyiségalapú megközelítés más részei viszont nyilvánvalóan befolyásolásra vagy akár becsapásra épülnek. Azt tanítják az embereknek, hogy bizonyos technikák segítségével elnyerhetik mások tetszését, hogy érdemes érdeklődést színlelniük mások hobbijai iránt, hogy megszerezhessék tőlük, mit akarnak, hogy alkalmazni kell a „meggyőző tekintetet” vagy, hogy a siker záloga mások megfélemlítése. Ezekben az irodalmakban találhatunk olyan műveket is, amelyek elismerik a jellem fontosságát a siker szempontjából, a jellemet azonban járulékos, nem pedig alapvető és meghatározó elemként kezelik.
A jellemetikára történő utalások többsége csupán formai, gesztus jellegű; a tényleges hangsúly a gyors és látványos sikereket ígérő önérvényesítési stratégiákon, eredményes hatáskeltő mechanizmusokon, manipulatív kommunikációs technikákon és a pozitív hozzáállás elsajátításának módszerein van.

A TE „HÁZAD” MIRE ÉPÜLT?
ÉS HOGYAN ÉPÍTED TOVÁBB?
TALÁN SZÜKSÉGES LENNE ÚJRA ALAPOZNI?