Ha valaki arra panaszkodik, hogy rossz kedve van, esetleg depressziósnak érzi magát, azt válaszoljuk, lépjen túl rajta, hiszen az egész „fejben dől el”. De vajon mondanánk hasonlót egy törött lábú embernek? Javasolnánk neki, hogy „sétálja le” a fájdalmat, hiszen minden „lábban dől el.”

Ha megvágjuk a karunkat, soha nem kapnánk fel egy kést, mondván, lássuk, tudok-e még mélyebbre vágni. A lelki sérüléseinkkel viszont állandóan ezt tesszük.”

Lelki elsősegély – Ezért lenne fontos, hogy a lelki sebeinket is gondozzuk