Jogot Követelő…

az aki a különböző szerepek – szülő, gyerek, férj, főnök; végzettség – orvos, igazgató, tanár; anyagi helyzet; élethelyzet – válás, betegség, özvegység; stb. miatt automatikusan és folytonosan jogokat követel magának.

A gyerek úgy gondolja joga van követelni, hogy a szülő neki adja minden figyelmét, teljesítse a különböző szükségleteit, éppen akkor amikor szeretné és úgy ahogyan ő szeretné. Tehát legyen jó „kiszolgáló”, ha már egyszer a világra hozta, amit nem ő akart!
A körülményeket nem figyelembe véve olyasmit követel, olyan jogokra tart igényt, amely azt feltételezi „ő a világ közepe”. Ha ezt nem kapja meg, akkor pedig jogot formál annak hangoztatására, hogy esetleges nehéz helyzetét, sikertelenségét, boldogtalanságát a szülei okozták azáltal, hogy nem voltak megfelelően jó szülők.
A szülő arra a jogra tart igényt, hogy a gyerek tisztelje, méltányolja és elismerje, hogy ő mindent megtett érte.
Jogot követel a gyermeke életének irányításhoz, a gondolatai és értékrendje megformálásához, jogot a kritizáláshoz, és az önsajnálathoz ha a dolgok nem az ő elvárásai szerint alakulnak.
A férfi jogokat követel a nőtől, a nő jogokat követel a férfitől. A férj úgy gondolja joga van a nyugodt otthonhoz, a tiszta ruhához, meleg ételhez, a teljes támogatáshoz, mert keményen dolgozik, vagy csak azért mert ő a Férfi.
A feleség úgy gondolja joga van, hogy a férje méltányolja, kedves és figyelmes legyen vele mindig, mert feláldozta magát a család és háztartás oltárán, vagy csak azért mert ő a Nő.
A párkapcsolatban jogot érzünk arra, hogy én legyek a legfontosabb és a legelső a másik számára, a gondolataink legyenek kitalálva a körülményektől függetlenül.
A második házasságban a féleség jogot követel arra, hogy ő fontosabb legyen, mint a férj első házasságából való gyerekek, sőt ha lehet törölje a múltját.
És hosszan – hosszan lehetne a példákat sorolni…
Ha jól átgondolom, talán egyedül a csecsemők és a kisgyermekek azok akik sírással, toporzékolással, jogokat követelhetnek, a levegő, az étel, a melegség és az egyéb alapszükségleteik iránt, hiszen ha nem ezt teszik az az életükbe kerül. Aztán növekedünk, de mintha beleragadtunk volna ezekbe a mintákba és úgy maradtunk… csak akarunk, akarunk, akarunk! Boldog párkapcsolatot akarunk, gyereket akarunk, aztán válni akarunk, majd nem akarjuk már a gyerekeinket, megértő szülőket akarunk, sok pénzt akarunk, azt akarjuk, hogy szeressenek, azt akarjuk hogy nyugtunk legyen, azt akarjuk, hogy a másik úgy gondolkodjon és azt tartsa értéknek amit mi és pont akkor, és ha mi már másképpen gondolkodunk akkor majd azt akarjuk, hogy ő is változzon…és ezt is lehetne hosszasan sorolni.

Jogot Szerző…

az az ember, aki felismeri és meg is érti, hogy a fentiek nem adnak jogalapot ahhoz, hogy követeljünk bármit is. Olyan emberré kell válnunk, olyan változásokon, fejlődésen kell keresztül mennünk, hogy ily módon mi magunk szerezzük jogokat arra, hogy tiszteljenek, elismerjenek, szeressenek, törődjenek velünk, hogy bizalommal legyen irántunk a gyermekünk, időt szánjon ránk majd akkor is ha már felnő, kedves legyen hozzánk a párunk, segítőkészek a szüleink, barátaink, kollégáink…és ismét sorolni lehetne a példákat.
A jogot szerző azt jelenti: hogy mindaz ami szükséges egy jobb, méltóbb, egy igazabb élethez, azáltal áramlik hozzánk, hogy mi válunk képessé rá…