Miért élünk? Van- e az életnek értelme? A halál-e a vége? Van e valamilyen magasabb hatalom az Univerzumban? Ha van akkor, miért tűnik az élet olyan kegyetlennek és értelmetlennek?

A legtöbb embernek nincs szüksége magyarázatra, hogy miért élünk, miért vagyunk itt a Földön. Ők vagy elégedettek a létezésükkel vagy elégedetlenek de egyik esetben sincs érdeklődésük olyan kutatásra amely szélesebb perspektívát és mélyebb megértéseket  tárna eléjük .

Ugyanakkor a „gondolkodó” emberek mégis felteszik maguknak az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket. Sok ember sajátjaként fogadja el a tudományos világszemléletet. Ez egyoldalú materializmus. Életszemléletként nem ad nekünk reményt vagy lelkesedést a jövőre vonatkozóan.

Azt tanítja, hogy az ember csak egy intelligens állat, ami megpróbálja magát érvényesíteni a létben; hogy az emberi tudat csak az agy terméke és fokozatosan eltűnik amikor a fizikai szervezet  meghal; hogy a mi álmaink, ideáljaink és értékeink csak szubjektívek és semmi köze bármi objektívhez, az élet magasabb értelméhez; hogy az Univerzumot a természeti törvények irányítják, amelyek vakon működnek és közömbösek bármilyen sok ember sorsa iránt.

Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy lássuk értelmét a létezésnek. Az ember nem csak azért él, hogy kielégítse a fizikai szükségleteit. Értelmet is „eszik”, és képes éppúgy meghalni a szellemi éhezéstől, mint a fizikaitól. Azért, hogy éljen és küzdjön egy jobb világért, erőt kell magába szívnia más forrásokból is, mint a materialista életszemlélet.

Nekünk szükségünk van világszemléletre és életszemléletre. Ez sokkal fontosabb, mint bármely új technológiai találmány. Egy új világszemléletnek és életszemléletnek képesnek kell lennie arra, hogy egyszerre nyújtson pozitív és építő értékeket és egy tartható, ésszerű magyarázatot a világról. Mi nem kaphatunk ilyet sem a vallástól, sem a tudománytól. Hosszútávon az emberek nem lesznek megelégedve sem az unintelligens hittel sem az egyoldalú materializmussal.

A Hylozoika egy ilyen világszemlélet.
A Hylozoika egy mentális rendszer. Azaz az ember képes felfogni és használni a mentális tudatossága, az intellektusa és a józan esze által. A világszemlélethez tartozó kérdéskörben az emóció nem forrása a felvilágosultságnak és nem biztos vezető. Csak az értelem képes dönteni az állítólagos tények valódiságáról, elbírálni a lehetségességüket, hihetőségüket vagy valószínűségüket.

De a tények önmagukban nem elegendőek. Egyedülálló, szétválasztott  tények inkább zavaróak. A tényeket összefüggésbe kell rakni és az összefüggéseket nagyobb egységekbe: rendszerekbe. Minden „gondolkodó” ember készít magának egy rendszert. Minden újat, amit tanul, összeköt az előzőleg tanultakkal, egyesíti az újat a már meglévő rendszerével és építi tovább, tudatosan vagy nem tudatosan.

A Hylozoikai rendszer lehetővé teszi, hogy egyesüljön a törekvés a tudásért, amelyet itt nyugaton az évszázadok során megosztott a teológia, filozófia és tudományos élet kölcsönös harca. Az ilyen megosztottság mindig a tudatlanság bizonyítéka. A valóság az egy és oszthatatlan. Ebből következik, hogy csak egy igaz valóságismeret, csak egy tartható világszemlélet létezik. Életszemléletnek  viszont valóban annyinak kell lennie, ahány gondolkodó ember van, mindenki saját maga állítja össze életszemléletét abból, amit az élettől akar és amit hajlandó adni érte és amely mutatja hol tart az egyén az evolúciójában.
Az életszemléletünk azért rendkívül fontos, mivel ez vezérel minket a gyakorlati életünk során.
Az életszemléletünk és így az élet megélésünk olyan mértékben fejlődik amilyen arányban bepillantást nyerünk a világszemléletbe, amihez a Hylozoika tanulmányozása megteszi a maga hozzájárulását.

Gondolkodtál-e már, hogy Te milyen életszemlélettel rendelkezel? Azt milyen tartalmakból, tapasztalatokból állítottad össze, és hogy az hogyan segít Téged a mindennapokban, hova, merre visz és milyen emberré válsz általa?

Forrás: Hylozoikai tanulmányok / Lars Adelskogh