Amikor két ember találkozik és összekötik az életüket, házasságra lépnek vagy élettársi kapcsolatra szánják el magukat – akkor valójában két világ találkozik össze.

Ennek az ismeretnek a hiánya vagy figyelmen kívül hagyása, veszélyezteti a párkapcsolat sikerességét. Hogy miből állnak ezek a világok? Elsősorban a klán tagjaiból, továbbá az őket összekötő hitrendszerek, az életről való elképzelések, hagyományok, szokások, értékek, vallás, a nyelv amit beszélnek, az ország, földrész kultúrája ahol élnek – azok a dolgok amelyek formálják a családok különböző világait.

Úgy találom, hogy valójában mi magunk emberek sem tudjuk pontosan, hogy hogyan is kellene ismerkedni, hogy valójában mit is jelent: megismerni a másikat, a másik családját. Ezt nem csak a fiatalok körében tapasztalom hanem más korosztályok esetében is, akik már akár a sokadik párkapcsolatban próbálnak boldogságra lelni. Az ismerkedést leginkább a külső megélésekkel, eseményekkel azonosítjuk és valódi beszélgetések vagy az arra való nyitottság hiányában általában ennyi is marad.

„Nagyon fontos tehát, ezen túlmenően a férfinak tisztelnie kell a nő családját és fordítva is. Amikor valaki a társa családját becsmérli vagy nem értékeli, akkor azzal a párja és annak a családja közé áll, amivel azt éri el, hogy a társa azonnal szolidaritást kezd érezni a saját eredeti családjával – így szakadék keletkezik a párkapcsolatban. Lehet, hogy ez a szakadás sokáig nem érezhető, de a mélyben elindul egy folyamat és az a szakadás aztán a gyerekekben folytatódik, akik már mindkét családhoz egyformán tartoznak.” (Bert Hellinger) 

Nemrégiben párkapcsolati probléma témában egy családállítás során a következő dolog mutatkozott meg. Beállítottam a férfit és a nőt a térbe, ahol azonnal mutatták az arcok, itt két boldog, egymásra hangolt ember van együtt. Azonban amikor beállítottam a férfi eredeti családját, azonnal változott a kép. A férfi lassan kibontakozott az ölelésből, az arca elkomorodott és elkezdett hátrálni a családja felé. Ebben az esetben arról van szó, hogy a férfi kötődése a családhoz valamilyen okból erősebb mint a nőhöz. Ennek a a kapcsolatnak ilyenformán nincs jövője. A nő nem mozdult, csak az arca mutatta azt, ami benne zajlik …

Az eredeti családunk az életerőnk forrásának egyik helye, ugyanakkor nagy megkötő ereje is van. Ha a pár egyik tagja erősebb akarattal lép fel a kapcsolatban, és a másik gyengébb lelkülettel, akkor egyensúlytalanság keletkezik a pár kapcsolatában. Az a család amelynek az értékei, hagyományai, szükségletei nincsenek figyelembe véve, előbb-utóbb kirekesztve érzi majd magát és ennek méltánytalanságát különbözőképpen éreztetni is fogja, ami a párkapcsolatban először rejtett feszültségekhez, később nyílt konfliktusokhoz, a legsúlyosabb esetben pedig akár a kapcsolat felbomlásához is vezethet.

Ez a folyamat törvényszerű, hiszen itt több családi Rend is sérül.(Kapcsolódó cikk: A rendek) A Rendek olyan egyetemes törvényszerűségek amelyek túlmutatnak azon, hogy milyen okokat sorolunk fel a figyelmen kívül hagyásukra. Túl elfoglaltak vagyunk, túl mesze vagyunk egymástól, nyelvi nehézségek, érdektelenség vagy egyszerűen nem szimpatikus a másik családja stb.

Természetesen olyan is van amikor nem a párunk, hanem mi magunk vagyunk azok akik nem tiszteljük, nem értékeljük a szüleinket, családunkat, – elfordulunk, kihúzódunk az életükből. Ekkor ugyanez érvényes a gyerekeket illetően. Ők viszik majd tovább a szüleik rendezetlen ügyeit, terheit.(Kapcsolódó cikk: A családból fakadó erő)

És még egy eset ahol a párkapcsolat sikertelensége előrevetíthető. Amikor a pár úgy gondolja, hogy egyikük családjára sincs szükségük, mert sértettség, büszkeség, neheztelés vagy lekicsinylés okán, úgy találják, ők majd jobbat és többet hoznak ki az életükből mint a szüleik.

Hogy mit tegyünk?

Az egyik legszebb dolog amit valaha hallottam az élet harmonikus áramlására, a “megőrizve meghaladva” hozzáállás. Visszanézve “megőrizzük” és beépítjük mindkét családból azt, ami az új kapcsolat növekedését szolgálja – megadva ezzel a szülőknek azt a nagyrabecsülést, ami jelzi számukra, hogy az életük nem volt hiábavaló – és “meghaladva“ azokat a dolgokat amelyek már akadályozzák az új kapcsolat növekedését.

Akár a saját, akár a másik családjáról van szó, ez a hozzáállás nagy segítségünkre lehet abban, hogy hogyan alakítsuk tovább az életünket oly módon, hogy az mindenki, az Egész javát szolgálja, amelyhez már a születendő gyermekek is odatartoznak…