Kétezer-ötszáz évvel ezelőtt egy kínai bölcs, akit Konfuciusznak hívtak, azt tanította, hogy a törvényhozás, a politikai ígéretek, a társadalmi tervek és a vallási megújulás mind-mind semmit sem érnek, ha valami hiányzik, ez pedig: az Erény. Ő úgy tartotta, hogy az erény (Te) a legjelentősebb erő a világban – egy erő, amely egyaránt tud megváltoztatni egy egész emberiséget és egyetlen embert.

Konfuciusz olyan korban élt (i.e. 551-479), amikor kulturális krízis jellemezte a történelmi fordulóponthoz érkezett ősi Lu államot. Az egyre növekvő erőszak korszakába született, amikor az ősi kínai világ hét legerősebb állama harcolt a teljhatalomért. Bizonyos szempontból párhuzamot vonhatunk az akkori és a mai idők között. Konfuciusz szemtanúja volt, ahogyan egy világ kegyetlenségbe és zűrzavarba süllyed, szemtanúja volt egy olyan világnak, amelyben személyes kapzsiságtól vezérelt hatalmi harcok dúltak. Olyan világot látott, amelyben az emberek nem voltak képesek látni és érezni az erények jelentőségét az emberi kapcsolatokban, az erőt, amely képes megváltoztatni azt, ahogyan mi viselkedünk másokkal, és ahogyan mások viselkednek velünk.

Konfuciusz hitte, hogy bármilyen változást is szeretnénk elérni életükben, először önmagunkban kell kezdeni a munkát. Ezt ő úgy hívta, az „elme ápolása”, és mi úgy értelmezhetjük, hogy ez egy olyan képesség, amellyel magunkba nézhetünk, amellyel vizsgálni és tudatosítani tudjuk érzéseinket, gondolatainkat és viselkedésünket. Konfuciusz azt tanította, hogy az elmét igazán jól az erényekkel lehet csak ápolni. Ha egyszer az erények testet öltenek a lélekben, és életformává válnak, az egyén képes lesz hatni családjára, közösségére, nemzetére, sőt, még világra is.

Ezt az eszmét megérteni, ugyanolyan nagy kihívás volt régen, mint amennyire nagy kihívás megértetni napjainkban. Amikor Konfuciusz tanítványai értetlenkedtek, és arról kérdezték, hogy az egyénnek hogyan lehet ilyen nagy hatása a világra, ő azt felelte, hogy többek között ebben is rejlik az ókori klasszikusok titka.
Megfogta pálcáját, és egyre kisebb köröket rajzolt egymásba a homokban, miközben ezt tanította:

„Amikor az ókoriak erényességet áhítottak birodalom szerte, először rendet teremtettek saját államaikban. Annak érdekében, hogy rendet teremtsenek államaikban, először rendezték családi ügyeiket. Annak érdekében, hogy rendezzék családi ügyeiket, először önmaguk fejlesztéséhez fogtak. Önmaguk fejlesztése érdekében, hogy szívük csendre leljen, először őszinte gondolatokat kerestek. Az őszinte gondolatokhoz, először az igaz tudást kutatták a lélekben.”

A köröket néző tanítványok szemében kezdett felragyogni a megértés fénye. Ám még mielőtt újabb kérdést tehettek volna fel, Mester folytatta:

„Rátalálva az igaz tudásra a lélekben, őszinte gondolataik ébredtek. Az őszinte gondolatok nyomán, szívük csendre lelt. Szívük békéjében, belső lényük átalakult. Átalakult belső lényük, rendet teremtett családjaikban. Rendezett családi háttérrel, államaikat jól kormányozhatták. Jól kormányzott államaiknak hála, a birodalomban béke honolt.” (Az erény útja)

KÉK AJTÓ – belső világ ismeretek – Tanulócsoport
Időpont: 2017 október 20 – 21 (péntek 17-től 20 óráig/ szombat 10-től 18 óráig)
Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik… (János 10,9)

Bejelentkezés
Telefonszám.: 06 30/ 9-631-777
Email cím: ildikomagera@gmail.com
Fontos!! A csoportban való részvétel feltétele, hogy a Résztvevő a jelentkezésével egyidejűleg vállalja Magáért a felelősséget.
Szeretettel hívok Mindenkit…

Magera Ildikó