Tegyük fel, hogy egy ideje gondod van a látásoddal, és úgy döntesz, hogy megvizsgáltatod a szemedet. A szemész, miután türelmesen meghallgatja a panaszaidat, leveszi a saját szemüvegét, és átnyújtja neked.

– Próbálja fel ezt. Én már több mint tíz éve hordom, és kitűnően látok vele. Van egy másik ugyanilyen otthon, úgyhogy nyugodtan megtarthatja. Megfogadva a tanácsát, felteszed a szemüveget, de ettől csak rosszabb lesz.

De hisz ez rettenetes! – kiáltasz fel megdöbbenve. – Nem látok semmit

• Hogyhogy? – kérdezi a szemész. – Mi a baj? Nekem tökéletesen bevált. Csak próbálgassa még egy kicsit.
• Próbálom, próbálom, de hiába. Teljesen elmosódott minden!
• De mégis, mi van magával? Gondolkozzék pozitívan!
• Nagyon pozitívan gondolkozom, de továbbra sem látok semmit!
• Na hallja, maga aztán nem könnyű eset – méltatlankodik az orvos. – Az ember kiteszi a lelkét, és ez a hála!

Vajon mennyi esély lenne rá ezek után, hogy ha legközelebb valami problémád támad a látásoddal, visszamégy ehhez a szemészhez? Gondolom, nem sok. Nyilván nem lenne sok bizalmad egy olyan orvoshoz, aki diagnózis nélkül akar kezelni. És mi vajon milyen gyakran írunk elő kezelést a diagnózis előtt?

• Gyere, drágám, ülj le szépen ide, a mami mellé, és mondd el, mi bánt. Tudom, hogy nem könnyű, de én megpróbállak megérteni.
• Nem is tudom, mama. Biztos butaságnak tartanád, amit mondok.
• Ugyan, ugyan kedvesem, hogy mondhatsz ilyet! Nekem az a legfontosabb, hogy te boldog légy, és ne legyenek gondjaid. Akármit mondasz, nekem csak te számítasz. Hidd el, segíteni szeretnék. Na, ki vele! Mi nyomja a szívedet?
• Háát…nem is tudom…
• Gyerünk, drágám, ki vele!
• Tudod…az igazság az, hogy egyszerűen elegem lett az iskolából. Nem szeretek iskolába járni.
• Hogyan? – kérdezed mélységes hitetlenkedéssel. – Hogy érted azt, hogy eleged van az iskolából? Mindazok után, amit apáddal a taníttatásod érdekében tettünk! Az a sok áldozat, az semmi? De hiszen tanulás nélkül nincs semmi kilátásod az életben! Csak annak van jövője, aki tanul. Ha összeszednéd magad, úgy, mint a nővéred, akkor jobban szeretnéd az iskolát. Hányszor mondtuk el már apáddal, hogy próbáld meg komolyabban venni a tanulást. Hiszen minden képességed megvan hozzá, csak egyszerűen lusta vagy. Nem veszed a fáradságot, mint mások. Menne neked is, ha őszintén megpróbálnád. Próbálj meg pozitívan viszonyulni az iskolához! Kis szünet!

• No, rajta! Mondd el, hogy érzed magad!