3.4.1.2 Adás és elfogadás felnőttek és gyermekek között

Kötődés:

Egy felnőtt és gyermek között a következő tényezők hatására alakul ki odatartozás:

– A felnőtt ennek a gyermeknek a szülője. (Ez az odatartozás sohasem bontható fel.)

– A felnőtt örökbe fogadja ezt a gyermeket.

– A felnőtt szexuálisan közeledett a gyermekhez. (rendkívüli eset, de itt is kialakul a kötődés)

Adás és elfogadás:

Az adás és elfogadás felnőttek és gyerekek között felülről lefelé halad, tehát felnőttől a gyermek felé, vagy az idősebb gyermektől a fiatalabb gyermek felé. (Lásd: időbeli sorrend)

– Akik adnak (szülők, nevelőszülők, idősebb testvérek) először saját maguk is

összegyűjtöttek bizonyos (lelki) tőkét, amit annak idején ők kaptak a szüleiktől.

Most ezt a tőkét tovább adják gyermekeiknek. Nagyon fontos: a szülők mindig

mindent odaadnak. Mindent, amijük van, mindent, amit magukból adni tudnak.

Tehát nem tarthatnak vissza semmit, nem tehetnek hozzá semmit, és semmit nem

változtathatnak meg tetszésük szerint.

– A gyermek mindig mindent elfogad, amit kap! Nem válogathat!

– A gyermek tehát nem képes arra, hogy valamit visszautasítson.

– A következőket teheti: elfogadja, amit kap, tisztelheti és felhasználhatja, vagy

elfogadja, és belsőleg elutasítja, amit kap. Ekkor a gyermek (és a későbbi felnőtt) úgy érzi, mintha nem fogadott volna el valamit.

-Rendkívüli eset: Ha egy felnőtt szexuálisan közeledett egy gyermekhez, akkor a gyermek “ezt is megkapja” (annak minden tragikumával együtt).

Itt is lehetőség van az elutasításra (ezáltal viszont önmaga egy darabkáját is elutasítja, hiszen ez a történés is része lett életének), a továbblépéshez mindenképpen szükséges ennek a “tapasztalatnak” az elfogadása, majd az elzárása.

Meg kell értenie azt is, hogy a történtekért a felnőttet terheli a felelősség.

Kiegyenlítés a felnőtt és gyermek esetében: A köszönet, ami azt jelenti, hogy örömmel és szeretettel elfogadom, amit kapok, és igyekszem jóra fordítani.(Saját gyerekeiknek vagy másoknak adják tovább)

(Hasonló a kiegyenlítés még a prof-diák, terapeuta-páciens esetében is.)