Időpont: November 25-én 18.00órától (csütörtök)
Helye: Nyíregyháza Szabadág-tér 12b. 3em ajtó 23/ kapucsengő 23
Bejelentkezés
Telefonszám: 06 30/ 9-631-777
Email cím: ildikomagera@gmail.com
Fontos!!
A családfelállítás nem helyettesíti a pszichoterápiát.
A csoportban való részvétel feltétele, hogy a Résztvevő a jelentkezésével egyidejűleg vállalja önmagáért a felelősséget és ne szenvedjen pszichés betegségekben.
Szeretettel hívok Mindenkit…
Magera Ildikó

3.3 Ellenállások

Az ellenállás szó szerint azt jelenti: ellenállok valaminek. Szembeállítom az erőmet valakivel vagy valamivel. Most nézzük meg, hogy mit jelent az ellenállás a lélek belsejében az ember energia-háztartására nézve. Képzeljünk el egy zavartalan energiaáramlást, amely voltaképpen a tökéletes állapot. Nincs ellenállás az adás és az elfogadás között, és az energiák 100 százaléka rendelkezésre áll.

Most megjelenik egy ellenállás.

Képzeljük el úgy mintha, egy zavar (egy sötét folt) jutna át a mi energiaháztartásunkba egy másik rendszerből. A sötét folt (ellenállás), megszűri a beérkező energiákat, és így mondjuk csak 40%-ot enged be a rendszerembe, elméletileg tudat alatti, és ez azt jelenti, hogy a tartalma rejtve marad az ember előtt – minden esetben.

A tartalom körül helyezkedik el az ellenállás “kerete”, vagy a “tudatalatti kerete”.

Ez a keret a harcom okaiból áll.

Ez az, amit a pszichoanalízis „racionalizálásnak” nevez és voltaképpen a harcomhoz írt indulót tartalmazza (és ez minden esetben nagyon nemes induló!).

Ezek a “nemes” okok tudatosan vannak jelen bennem, és (nagyon erősen) ragaszkodom hozzájuk. De ezeknek az okoknak semmi közük nincs az ellenállás tartalmához. Ezt a mondatot a maga teljességében kell megértenem: az (apával, anyával, a világgal stb. szembeni) ellenállásomat kiváltó okok, tehát a “valami elleni harcom ” okai, semmiféle tartalmi kapcsolatban nem állnak azzal, ami az ellenállásom valódi tartalma!

Mindebből logikusan következik: az, amit a problémámként vázolok magamnak vagy a terapeutának, és az, akit vétkesnek nevezek, egyáltalán nem az!

Másképpen fogalmazva: soha nem az a probléma, amit tudok!

A terapeutának csak a keretemről beszélhetek, amelyet gondosan felépítettem a probléma köré. És jaj annak a terapeutának, aki belesétál a keretem csapdájába, és elfogadja, hogy valóban arról van szó.

(Sok terápiás forma létezik, amely sokáig időzik a keretnél, és soha nem jut el a lényegig.) Tehát itt is érvényes “a terápia keretszabály”: Nem arról van szó, amiről a páciensem mesél! Ha én, mint terapeuta mindezt tudom, mit tehetek, hogy közelebb jussak a tényleges ellenálláshoz?

Mi a tartalma egy ellenállásnak?

A döntő kérdés nem az, hogy mi történt, hanem az, hogy melyik (belső vagy külső) személyek hiányoznak.”Ki hiányzik?”

A terápiának ekkor ez a feladata: találd meg, ki hiányzik a páciens tudatos lelki életéből. Kit rekesztett ki, kit taszított el, kit tagadott ki lelkileg, kit helyezett törvényen kívül, azaz ki nem kapta meg a páciens lelkében az őt megillető díszhelyet?

Ezek a kirekesztettek és számkivetettek alkotják az ellenállás tartalmát: ez az a “sötét folt”, amely felemészti azt az életenergiát, amely most nem áll a rendelkezésünkre!

Miután felismertük, hogy az ellenállás (tehát a már említett fekete folt) azért jelent meg, mert itt tartózkodik egy, a mélyben szeretett, de a felszínen kitagadott személy

(akinek a leleplezése és titokban tartása jelentős mennyiségű energiát köt le), most már egyértelmű a terápia célja: a kitagadott személyre irányuló szeretetet a mélyből visszahozzuk a felszínre.

Jól jegyezzük meg: a szeretetet, nem a személyt.

Hiszen a személy legtöbb esetben már a felszínen tartózkodik. Általában szilárdan megtelepedett a keretemben és mindig kéznél van három mondat, amellyel ezt a személyt jellemzem. ” Érthető, hogy rossz a kapcsolatom az anyámmal. Sohasem törődött velem. Mindig csak a bátyámmal foglalkozott.”

Számtalan változata van az ilyen és ehhez hasonló mondatoknak.

A legtöbb ember ugyanebben a három hanglemezbarázdában kering egész életében.¹

Az életenergiánkat ezenkívül természetesen még más egyéb dolgok is leköthetik.

Többek között a mindennemű halogatás az amiről úgy vélem nagyon megköti az egyén energiáit. Az a változás, aminek már itt van az ideje, de mi mégsem lépünk, mégsem teszünk, (legyen az nagy dolog vagy akár a napi szintű dolgaink) romboló hatással bír mind a személyiségre, mind a lélekre. A halogatás rendkívül sok energiát visz, az „időben tett” viszont éppen ellenkező hatással bír.

Hasonló dinamikával bír a ragaszkodás is. Személyekhez, sérelmekhez, fájdalmakhoz, tárgyakhoz, eszmékhez, stb. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogyha valamit már hosszú ideje birtokolunk, vagy éppen valamiért már elég ideje szenvedünk, akkor kitartsunk mellette. Pedig a boldogság nem a birtoklásban van, hanem az elengedésben. Ám ez sokkal nehezebbnek tűnik számunkra, mint a ragaszkodás vagy a szerzés. Az utóbbinak ugyanis jól bevált útjai vannak, ismerjük azokat, erre megtanítottak minket. Ám az elengedéshez egyszerűen nem értünk, sőt szégyennek, feladásnak, hűtlenségnek tekintjük. Sokszor az „erős” énkép teljes összetörése, a „mélypont ünnepélye” kell ahhoz, hogy tudjunk elengedni és ezzel szabad folyást adni a bennünk és körülöttünk áramló energiáknak.

Sajnálatos, hogy az elengedés, mint pozitív erő tárháza nem jut hangsúlyozásra.