2.2.1 A hozott és a kialakított rendszerek

– Származási rendszer:

A klán személyeinek a létezése az ő történéseik, és bizonyos sorsesemények (vallás, haza, fogyatékosság, halálos betegség) döntik el, hogy milyen adottságokat kapunk: a képességeinket, az erényeinket, a gyengéinket, a betegségeinket, stb. röviden mindazt, amik vagyunk.

Az ilyen módon magunkkal hozott potenciálra – bármilyen nehéz is elfogadni – annyira gyakorolunk hatást, mint a testmagasságunkra vagy az orrunk formájára.

Ezen a potenciálon ugyan nem változtathatunk, de természetesen teljes mértékben tőlünk függ, hogy valami különlegeset alakítsunk ki abból, amit magunkkal hoztunk.

– Jelenlegi rendszer:

Ezenkívül mindaz, amit életed során teszel, amilyen döntő utakon elindulsz, nyomot hagy a lélek egészében is, és ott egy második rendszert alkot, amely könnyedén ráhelyezkedik az eredeti rendszerre a származási rendszerre. Ezt a második rendszert, a jelenlegi rendszernek nevezik. Azok az (eleinte) idegen személyek alkotják, akik nem tartoznak a családhoz, akik tehát a világból lépnek eléd.

Ezek a személyek a következő kérdés alapján nyernek felvételt az új rendszeredbe:

Mit okoztak neked, és mit okoztál nekik? Vagy mit tettek, mit tettél velük? stb.

Természetesen ide értjük mind a jót és mind a rosszat. Ez a jelenlegi rendszer messze nem rendelkezik olyan erővel és jelentőséggel, mint a származási rendszer, és a második rendszert alkotó személyeknek sincs meg a képességük arra, gyökeresen átalakítsák az életünket, mégis elég erejük van ahhoz, hogy beteggé tegyenek vagy meggyógyítsanak.¹

2.3 Mindezek a személyek „érzelmi hasonmásként” ott élnek a lelkemben

Ezek az érzelmi hasonmások lelki energiákkal teli alakzatok, amelyek aszerint, hogy hogyan érzik magukat erőt, energiát adnak, vagy visznek el tőlem.

Segítőek lesznek, vagy teherként nehezednek rám.

A jelentőségük növekvő sorrendjében a következő élőlények válhatnak érzelmi hasonmássá:

• néha állatok

• néha azok, akikhez hosszú barátság fűzött /elsősorban gyermekkori,
  hirtelen véget érő/

• partnerek, akikkel intim kapcsolatom van/volt

• valamennyi gyermekem /elvetetett, vagy halva született is/

• a testvérek, féltestvérek, akár halottként vagy ismeretlenként is /akiknek az ereiben az én vérem folyik!/

• a szüleim /enyhébb formában nevelő, mostoha szülők is/

• a szülők korábbi partnerei / a későbbiek kevésbé/

• a szülők testvérei, nagynénik, nagybácsik minél nehezebb sorsuk volt, vagy

• kitagadták őket

• a nagyszülők, vagy dédszülők, egyes ősszülők, akinek nagyon nehéz sorsuk volt

• tettesek és áldozatok

2.3.1 Ezek a hasonmások alapvetően háromféle állapotban létezhetnek a lelkem belsejében

1. A megbékített hasonmás:

• Ezek a személyek megkapták a rendek szerint az őket megillető helyet a lelkemben.

2. A kirekesztett hasonmás:

• Ezek a személyek, bár a lényem részét képezik, mégis ki vannak rekesztve az életemből azáltal, hogy letagadom a köztünk lévő kötést. Ez kifejezésre juthat enyhébb formában is: panaszkodom rájuk, vádolom, őket stb. De megnyilvánulhat keményebb formában is, nyílt harcban, ellentmondást nem tűrő elutasításban, a kapcsolat megszakításában, vagy akár a létezésük letagadásában is.

• Egy másik eset, amikor a rendszeremhez tartozó személyek létezéséről én magam nem tudok.

3.A kirekesztendő hasonmás:

• Néhány kivételes esetben szükséges, csaknem életfontosságú, ténylegesen ki kell rekeszteni egy érzelmi hasonmást, a lélek területeiről. /Eltávolítani nem tudom ekkor sem csak elzárni./

Fontos!!

Nem azokról a személyekről van szó akikről úgy gondolom rosszak voltak hozzám ezért aztán kizárom őket. Olyan tettesekről van szó, akik komoly vétkeket követtek el.

Ezeket a kizárandó érzelmi hasonmásokat csak azután lehet „elengedni” miután megadtuk nekik az őket megillető tiszteletet.(legtöbbször nehéz sorsukért, amit magukra vállaltak)

2.3.2 Az érzelmi hasonmások jellemzői

• Saját erejük és dinamikájuk van, ami valamire készteti őket.

• Le tudják kötni a belső energiát, és ezáltal meg tudják akadályozni, hogy ezeket az energiákat az ember valami másra használja fel a külvilágban.

• Néha egy idő múlva további energiára van szükségük ahhoz, hogy elrejtsék magukat (előlem), és ne emelkedjenek fel ellenőrzés alól a tudat területére.

• A hasonmások az évek múlásával nem lesznek gyengébbek, nem tűnnek el, csak mélyebbre merülnek, így hajlamosak lehetünk azt hinni, hogy az „ügy” megoldódott.(A lélekben nem érvényes ez a mondat: ”Erre már húsz éve nem gondoltam, ennek már régen vége!”)

• Az érzelmi hasonmások nem halnak meg! Ha egy gyermek kiskorában hal meg, akkor gyermekként marad élő a szülei lelkében és úgy él ott tovább, mint érzelmi hasonmás.

• Azok is tovább élnek érzelmi hasonmásként a lelkemben, akik a lelki rendszeremhez tartoznak, de sohasem ismerhettem meg őket.

• Az érzelmi hasonmásoknak is lehetnek érzelmi hasonmásai:

Ha például egy kislány még gyermekként elveszíti fiatal édesapját, akkor ennek a gyermeknek a belső világában az édesapa mindig fiatal marad. Felnőtt nőként olyan férfit választ a külvilágban, aki néhány dologban hasonlít arra a képre, amit a nő, a fiatal apjáról alkotott. Ez azt jelenti, hogy a férfi külső képe és az apai hasonmás belső képe a nő lelkében részben fedi egymást. Vagyis az apától való elszakadást ezzel próbálja meg semmissé tenni, vagy meggyógyítani. A nő voltaképpen nem is a férfit nézi, hanem rajta keresztül a mögötte álló hasonmást: a gyermekkori apját. Természetesen a nő és a férfi között ez a kapcsolat fel fog bomlani és a férfi elmegy a külvilágba, az érzelmi hasonmása azonban most közvetlenül ott áll majd a gyermekkori apa érzelmi hasonmása előtt. Így válik az a férfi a hasonmás hasonmásává.

• Azoknak az embereknek, akik fontos szerepet töltöttek be az életemben különösen az apának és az anyának több érzelmi hasonmása is lehet.

Élhet bennem az édesanyámról a gyermekkorban alkotott érzelmi hasonmás, ugyanakkor egy másik hasonmás is, amilyen most az édesanyám, és talán egyharmadik is amikor egy bizonyos szituációban magamra hagyott. A külvilágban mindig ugyanarról az anyáról van szó, de a belső világban három (vagy több) hasonmásra van felosztva az édesanyám képe. Lehetséges, hogy az életünk (vagy terápiák) során két érzelmi hasonmással már békét kötöttünk, de a harmadik továbbra is aktív marad és felhasználja az energiánkat. Ebben az összefüggésben tehát többször meg kell vizsgálni az olyan kijelentéseinket, amely szerint: ”az édesanyámhoz fűződő kapcsolatomat már régóta tisztáztam”.

Tehát a rendszerünkhöz tartozó valamennyi személy hatással van az életünkre (és fordítva is), ugyanis érzelmi hasonmásként a fentebbi jellemzőkkel bírva ott élnek lelkünk belső tájain. Természetesen ilyenformán ez egy Egészként működő egység ahol azok a bizonyos Rendek a meghatározó erővonalak, függetlenül a mi személyes elgondolásunktól.