II. fejezet
Rend-szisztéma
2.1. Nem az élet a miénk hanem mi vagyunk az életé …
vagy valamilyen Erőé, amely elhozott engem az életbe, ott tart egy ideig, aztán majd kivesz belőle. A világ nem a mi boldogságunk érdekében áll fenn, – bár mi az életünket különválasztva szemléljük, mint valami személyes tulajdonunkat, amelyet dédelgetünk és kihasználunk, amíg csak tart – hanem valami egészen másért.
Ezt a valami mást szolgáljuk. Végül aztán visszazuhanunk az életből valamibe, amiről nem tudunk semmit. A létezés, a mélyebb értelembe vett lét túlnyúlik a személyes életen. Az élet a létezéshez képest kicsi és röpke.1
Belekerülünk az életbe …
Az élet meghatározott RENDEKBEN fejlődik ki és ezek a RENDEK előre adottak számunkra. Minden élő és élettelen anyag, formaként létezik és ezek a formák nem mások, mint a REND meghatározott mintái.
Minden forma, – legyen az kő, növényi sejt, emberi test vagy bármi más – belső renddel és külső határokkal bír. E nélkül a REND nélkül nincs forma és nincs anyagi értelemben vett létezés sem.
Az emberi létezés is ilyen RENDező elvek mentén alakul ki és ezek adják a határait is méghozzá, minden szinten, mind
– testi
– lelki
– szellemi
– és az emberek közötti szociális síkon is.
Az életünk során ezekkel a RENDekkel /törvényszerűségekkel / először a családban találkozunk, hiszen nemcsak a szüleink hanem az egész család és a klán is eleve adott a számunkra.
2..2 Rendszer és nemzetség (klán)
Mit jelent a rendszer?
Amikor egy férfi és egy nő összeházasodnak (vagy akár esküvő nélkül „összejönnek”), a két ember között kialakul egy kapcsolat, és hamarosan egyfajta kötelék is.
Egy adott pillanattól kezdve (ebben szerepet játszott a szexualitás, a kapcsolat időtartama, valamint egymás vállalása is) a két ember kapcsolatából és kötelékéből kifejlődik egy rendszer. Ez a rendszer a két ember lelkének metszéspontján alakult ki. Ez a rendszer még inkább megszilárdul, amikor a kapcsolatból gyermek születik. Ez akkor is fennáll, ha a gyermek korán meghal, vagy a születéskor hal meg, vagy megszakítják a terhességet, vagy a magzat méhen belül elpusztul.
Ennek a köteléknek – apa, anya, gyermek- a jellege továbbra is megmarad a szülők lelkében. (Ha a két felnőtt ezután szakít is, az előzőleg kialakult rendszer jellege továbbra is megmarad.)
Mi a nemzetség (klán)?
A nemzetség a rendszerek csoportja, tehát egyéni rendszerek halmaza, amely lenyúlik az idő mélységeibe, és a vérrokonság révén szétválaszthatatlanul összeköti ezeket az egyéni rendszereket.
A családrendszerhez (klánhoz) a következő személyek tartoznak:
-
a gyermek, valamint annak testvérei és féltestvérei, beleértve azokat is, akik meghaltak vagy halva születtek,
-
a szülők,
-
a szülők testvérei, féltestvérei, beleértve azokat is akik meghaltak vagy halva vagy házasságon kívül születtek,
-
a nagyszülők,
-
némely esetben egy vagy több ősszülő, amennyiben az átlagostól eltérő, nehéz sorsa volt, pl. ha meggyilkolták,
-
minden olyan személy, akik számára az eddig említettek helyet adtak, például korábbi házastársak vagy élettársak,
-
mindenki, akinek az eltávozása vagy boldogtalansága lehetővé tette valakinek, hogy csatlakozhasson a csoporthoz,
-
azok az emberek, akiknek a halálában vagy balsorsában részem volt nekem, családom vagy rokonságom egy tagjának, vagy akiknek egy családtag áldozatul esett.
Ahogyan senki nem tud kilépni a saját bőréből, ugyanúgy nem tud kilépni a családjából és annak történetéből sem.
Mi történik?
Elsősorban, testvéreinkkel, szüleinkkel, nagyszüleinkkel egy úgynevezett klánt alkotunk lélekben (is), aminek létezik egy közös energia mezeje, amelyben benne vagyunk. /Morfogenetikus mező/
Ennek az energiamezőnek megvannak a maga rendjei, törvényszerűségei.
Amennyiben ebben a rendszerben valami miatt “felborul a rend”, akkor alakulhatnak ki problémák, nehéz sorsok, betegségek…
Hellinger azt vallja, hogy a nehéz sorsok éppen úgy öröklődnek lélekben tovább generációkon át, ahogy a szem, vagy hajszín a genetika szerint, mert ezen morfogenetikus mező által kapcsolatban vagyunk egymással.
Van tehát egy energiamező – láthatatlan „tervrajz”-
Van a család, klán – látható –
1 Hellinger Bert, Hövel ten Gabriele: Felismerni ami van, 71p
Szólj hozzá!